Szó üszke számból, papíros szárnyán szálljon Miért is ragadom tollam magamhoz, miért? Mellemre ölelve szívem tócsáiba mártom Hogy szemlélhesd a pirosló, szétfreccsenő vért
Ím, a szabadság elpatakzik a véna kékjén át Elhamvad a parazsába omlott cigarettavég is S újabb szavakra figyel hiába, a kurzor békén vár Felseprik a szobát utánam, ott maradok mégis
Arcomból kifut, illatos föld fogad magába Nedveim ízét, könnyem kövér férgek ízlelik Lelkem kazettából sikolt hozzád, élő, bezárva Csöndesség jön, nem fagyaszt jég, s Nap nem hevít
Sötétbe menjen, mi test csupán, a többi fényre Így legyen. Eltöröltetik a lázadó akarat Mit elmondhattam az ihlet tüzében égve Kárba porlik el minden más, de az megmarad
Nem félek most, hogy leírtam, elmúlok, tudom Teher volt vinni, hát homokzsákként kidobtam De itt hagyom tanulságul testamentumom Legyen utolsó sor, ha szívem végsőt dobban
2007-08-21 |