„Csipán át látom a világot.”

Jöttek elém, bátran jöttek. Meg sem álltak… S mentek tovább, el is hagytak, egyenesen mögém álltak. Szomorúan mentek tovább, eszmélvén, hogy csak én vagyok.

Ők a percek, ők az órák, ők a napok, ők a hetek, jöttek-mentek, elém, s mögém, elém, aztán mögém álltak, azt hittem, hogy felém jönnek, továbbmentek, meglepődtem, jövők voltak, jövő-menők, jöttek, mentek, visszanéztek. Visszanézek én is rájuk, messze mentek, messze szálltak…

Gennyszín-valóság! Ilyennek látlak: álmosnak, fáradtnak, szomorúnak. Míg vártam rád, tarka voltál és színeid szivárvány. De megtanultam, csak esőn át látni a szivárványt…

Nem vagy már tarka, elkopott az ábránd, éveim felkapaszkodtak kopaszodó valóságod álcsúcsaira, ahonnan a legkönnyebb leesni. Álommézzel festettelek be: így még el tudlak viselni. A mézga átszínez, zölddé, színessé. Sárkányrepülő-magasból szántalak. Mi vagy te? Válassz!

Rímhercegek jöttek el a királylányokért, de azoknak nem kellett a csókjuk. A hercegek hazamentek, otthon vannak azóta is, fiókokban, füzetekben, papírokon, és fájlokban. Szomorúak, mert még sárkány sincs, hogy rájuk vigyázna…

Schopenhauer azt mondta, az élet lényege, hogy befejezzük azt. Az élvezetek, amikre találunk, nem a program részei. De elférnek. Tulajdonképpen beleszületünk a halálba, csak mire betölt, az egy emberöltő. Nemhiába mondjuk azt, hogy betöltöttük hetvenedik életévünket. Lassú a Windows. Ez a mi szerencsénk.

Elképzelem, ahogy egy letöltés iskolába kezd járni, hogy megtanulja, hogyan kell letöltődnie, elképzelem, ahogy karriert fut be, és másnemű letöltésekkel szeretkezik, elképzelem, ahogy karrierje csúcsán rekordidő alatt töltik le. Én is egy letöltés leszek? Karriert futok be, és addig dolgozom, amíg halálra nem dolgozom magam?

(Azt szokták mondani a New York-i brókerek, a Wall Street egyik végén víz van, a másik végén temető. Ez egyébként igaz is, mert az utca az East River mellett kezdődik, és a végén a The Church of the Holy Trinity (Szentháromság-templom) temetője terül el. Mintha minden befektetőnek választania kellene, melyik irányba induljon el anélkül, hogy tudná, melyik végén van a víz, melyik végén a temető… A szerencsésebbek persze a folyó felé mennek, de a kísértetek – az elszegényedett spekulánsok – valószínűleg rosszul választottak, és most a temetőből járkálnak vissza csöveskedni egy-egy hot business végett. Másik költőisége a Wall Streetnek, hogy életútként is felfogható: magzatvíztől a sírig. Halálra tőzsdézve közben magunkat. Beletőzsdézve magunkat a temetőbe. Ahol a loading eléri a 100%-ot. Igen, ilyen szomorú az élet. Még a Wall Streeten is.)

Csipavilág! Ilyennek látlak: álmosnak, és szomorúnak. De szeretlek, annál jobban, empátia, szánalom (?)… Megeszlek, és meglepődöm, milyen rágós vagy! Sok a hazugság. Nem baj. Talán egy nagy átverés ez az egész. Ez az egész, hogy vagyunk, voltunk, és lehet, hogy leszünk. Talán a máj vastartalmának eredete is tök más, mint hiszik a kémikus kémek. Talán a disznó megissza a csapvizet, amiről tudjuk, hogy erősen vasas. Talán mindenki tudja, hogy a folyadék a májba megy, de a disznó kivizeli a vizet. A vas persze benne marad a májában, és talán ezért magas a sertésmáj vastartalma. Talán a macska sem az egeret szereti, hanem a tejet, de mivel a sajt talán tejtermék, és az egérnek magas a sajttartalma, vagyis sajtban gazdag, azt eszi meg a macska.

Cáfolják meg az okosok! Én nem fogom…

Talán egy nagy vicc akar lenni ez az egész Teremtés, meg a világ, meg az emberiség… Csak a vége nem látszik, mi pont a poénról maradunk le. Megszoktuk… Akik olvasnak engem, Jézust se láthatták, és általában minden szenzációból kimaradtak. Nem látták a jégkorszakot, nem égettek boszorkányt, kimaradtak az emberiség legnagyobb poénjaiból. Nem hoztak létre egyházakat, egy szerencsétlen vallást nem alapítottatok, Nyomorult Olvasók (nem kell megsértődni, na), pedig abban van a business. Kimaradtatok a legnagyobb bulikból! Csodálkozzak, hogy tömérdek film készül a múltról? Csodálkozzak továbbá azon, hogy még több készül a jövőről? Már sokszor mondtam, még többször írtam le, Önök még türelmetlenebbül várják, hogy ide is leírjam, amire éppen gondolok, de hát már tudják, az Isten szerelmére.

Jézus akkora pénzt halmozott fel a keresztény egyház businessben, hogy vett még egy életet. Buddha meg vett még ezret. Most azt hiszi, végtelen sok van neki, de azért ezt nem kell beszopnunk nekünk, büszke, okos, civil nyugatiaknak. Állatból sincs végtelen, Noé is így tarthatta meg szavát. A macska is egyházban gondolkodott Egyiptomban, szent is lett menten, meg felvásárolta nyolc másik állat életét. Nagybani akvizíció.

Hű, de más színű most minden.

Ugyanaz a hajnal, sőt, még ugyanabban a városban, amelyben tizenhat éve alszom (alkalom adtán aludtam én máshol is, szégyellem is, nem vagyok nagy lokálpatrióta…), ugyanaz a levegő, és mégis már más szaga van. Büdösebb. Nemsoká máshol leszek, és nemsoká nem keveset.

Önöket most akaratlanul, de össze sikerült filozofálnom, amiért bocsássanak meg. (Kisgyerekeknek: Titeket most akaratlanul, de össze sikerült filozofálnom, amiért bocsássatok meg.) Odüsszeuszt játszom, tudni vágyom, kellene még egy falat az almából. Hülye Ádám nem lakott jól.

Régen gondolkodtam ennyit, és ennyire, és szánom Önöket, hogy kénytelenek, már illemből is végigolvasni ezt a. De azért nem kell a szememre hányni, hogy blöááá…

Megint korán lett a későnből, néha nem merek ránézni az órára. Csak úgy szaladják a köröket a mutatók, csoda, ha nem szédülnek bele. Kicsit most ilyen lazább, megfoghatóbb dolgokról írok, hogy kipihenhessük együtt az előző soraimat. Asztal, szék, monitor, cici, fütyi. Remélem a kisgyerekek illemtudóan átcsiklottak ezen a két megfelelően trágár kifejezésemen, öh, átsiklottak, de végül is ugyanúgy ejtjük, a kisgyerekeknek meg úgyis felolvasnak, így nem veszik észre a lappangó pornógráfiámat.

A gondoskodó szülőknek azért megjegyzem, nem várom el, hogy esti mesének használják a pofámat. Nem kell ám… Hadd nőjenek a kisgyerekek normálisra. Szeretem a normális kisgyerekeket. Én is mindig az akartam lenni. Ez van… Maradtam beteg felnőtt. Beteg, álmos. Nemsoká máshol leszek álmos. Nemsoká máshonnan jelentkezem, valahonnan, hogy honnan? Titokföldjéről. Ahol a hercegek csókokat kapnak. Ahol a sárkány kiadja a királylányt, nem, mint valami szobát, hanem, ahogy a túszokat szokás.

Hercegek jöttek-mentek, papíron végezték, fenn csak ott maradtak, papíron élek én is csak, képzeletben, aktákban, priuszokban, papírlét, ez a mienk, ezt el ti sem vehetitek, halálosztó bohócok, halált hozó füvek, gyönyörű szép szívemen! (Kant szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. A szívhez mindenkit érdek köt, szerintem Immánuel bá’ elszámolta a dolgot, egy szó kimaradhatott: szép az, ami érdek nélkül IS tetszik. És akkor József Attiláé az erősebb lap.)

Lehet, hogy most meg fognak ijedni, de én leteszem a kagylót. Halló.