Nevetéssel, öleléssel kezdődött,
akkor kezdődött egy új fejezet,
talán megfogtam kezedet
is, vagy csak az érzékek utólagos
múltszépítő játéka ez, lényegtelen

A búcsúzás már nehezebb és furcsább,
bár nem titkos égi szál köt össze
mint a költőt meg a múzsát,
csupán egy végignevetett éjjel
még bennünk kavargó öröme

és amikor ültünk ott a konyha
kövén, még nem sejtettem én,
hogy nemsokára napokban, órákban,
percekben mérem hiányod, s mind
lassabban telik az idő - Nélküled

Őszinte mosolyoddal festetted be
szürke hétköznapjaimat, és én
időtlenné tettem néhány közös
pillanatot, rajtuk nézem magunkat,
fényes, csillogó szempárok