Hazafelé egész úton Gitta néni kedves szavai és újabb invitálása járt a fejében. A néni szivesen viszont látta volna Izát még ezen a nyáron amikor már jobb az idő.

-Augusztus végén az István napi búcsú is tetszene-mondta nagynénje a búcsúzónál.

A vonaton kavarogtak Iza fejében a gondolatok amíg el nem nyomta az álom.

Álmában is Balatonon volt,de a valósággal ellentétében forró,napfényes nyár volt,és régi nagy szerelmével volt. Nappal nagyokat úsztak, aztán lezuhanyoztak,és este a mólón egymást átölelve nézték a naplementét és az Aranyhidat. A szép álomnak a kalauz vetet véget amikor megállt a vonat.Iza nagyot nyújtózott,és új elhatározással szállt le a vonatról és indult hazafelé.

Másnap a munkahelyén főnöke már várta. Meg sem kellett szólalnia Iza már tudta miről lesz szó. Most mégsem bántotta a dolog,sőt,direkt jó kedve lett. Kollégái nem győztek csodálkozni rajta. A mindig búval bélelt,sápadt arcú lány teljesen kivirult,arca rózsásra váltott,mintha kicserélték volna.Sietve összeszedte holmiját,elbúcsúzott kollégáitól,-még a főnöke is kapott búcsúpuszit-és már ment is fejében új terveket szövögetve.

Még aznap beszélt a festővel,a lakást is újjá akarta varázsolni mielőtt visszatért volna Gitta nénihez.Mire elkezdődött a festés kicserélte régi bútorai egy részét is.Festés után az egész lakásban szinte ragyogott a nap. Minden fal élénk vidám napsárga lett,a bútorok is üde,fiatalos stílusról árulkodtak. Miután minden elkészült Iza elégedetten nézett végig a lakáson. A sárga falakon jól mutatott volna még néhány szép kép. Iza el is határozta,hogy annyi év után ismét ecsetet fog és megpróbál valami szépet festeni. Diákként jól festett,még díjazták is a képeit. Előbb azonban mielőtt tova tűnt volna a nyár kihasználta Gitta néni kedves invitálását.

Néhány nap múlva már ismét a már jól ismert balatoni falucska állomásán állt. Miután elment a vonat kissé bizonytalanul egy férfi lépett hozzá. Ahogy ránézett érezte,hogy valami különös vonzás alakult ki közöttük,pedig addig még soha sem látta a férfit. Magas, barna,izmos testű,és rendkívül vonzó volt. Rögtön szimpatikusnak találták egymást. Talán ez volt az a különös vonzás köztük.

-Jó Napot Kívánok-kezdte a férfi.-Merre találok itt egy campingot?

-Jó Napot.Campingról itt nem tudok,de esetleg kérdezze meg a forgalmi irodán.Az ott szemben van.

-Igazság szerint csak meg akartam szólítani,amint megpillantottam belém csapott valami különös érzés. Ha megengedi Tamás vagyok.

-Izabel.Segíthek valamiben?

-Köszönöm,de úgy látom inkább nekem kéne segítenem.

-A nagynénémhez jöttem.

-Akkor hova vihetem?-mutatott a férfi egy piros autóra.

Izabel kicsit félve ült be a férfi mellé az autóba,de valami úgy vonzotta,hogy nem tudott nemet mondani. Tamás mellet ülve meg úgy felerősödött benne ez az érzés,hogy meg se tudott szólalni,csak nézte a férfit.

-Nem akarom elrabolni,-mosolygott a férfi látva a lány kétségbe esett arcát-de lehet,hogy még arra is sor kerül. :-) Ne legyen már olyan rémült,mondjon egy címet.

-Akácfa utca 48-rebegte Iza.

-Ez nem lehet igaz,az idős hölgy a szomszédom.Maga talán rokona a néninek?-Az unokahúga vagyok,de magát még nem ismerem.

-Mondjuk,hogy én meg a szembe lévő bácsi rokona vagyok. Ha már szomszédok leszünk és javasolhatom tegeződjünk,ha nem okoz gondot.

-Akkor szia és köszi.

Válaszolta a még mindig elvarázsolt lány.

Lazíts.Ha akarod nem szólok többet.

-Bocsi,nem tudom mi van velem-Iza megpróbált mosolyogni,de még mindig nem tudta a szemét levenni a férfiról.

Tamás ígéretéhez híven egész úton nem szólt egyetlen szót sem,pedig nagyon feszélyezte Iza nézése. Úgy érezte mintha a lány ott azonnal az autóban lassan ,nagy élvezettel akarná levetkőztetni. Kicsit megkönnyebbült amikor megérkeztek a ház elé és Iza kiszált az autóból. A férfit viszont annyira összezavarta a lány tekintete,hogy gyorsan elhajtott.

Iza Gitta néni háza előtt állva nagyot szippantott a tiszta víz illatú levegőből,aztán bekopogott.

Nagynénje csodálkozva nyitott ajtót,nem gondolta,hogy ilyen hamar viszont látja unokahúgát.

Örülök,hogy itt vagy,júniusban úgy elrohant az a hét,beszélgetni is alig tudtunk. Éppen most lett kész az ebéd,gyere ülj le és egyél! Ebéd után meg mindent elmesélsz. Mi újság otthon? Mi van az állásoddal? Szerelmes vagy? Úgy kivirultál.

-A munkám megszűnt,de nem is sajnálom,új terveim vannak-kezdte Iza.-Azt hiszem megpróbálok újra festeni. Talán még maradt bennem valami a régi művészeti tanulmányaimból. Úgy gondoltam festek néhány balatoni tájképet,jól mutatnának otthon a falakon. Felújítottam és kifestettem a lakásom.

-Közben meg szerelmes lettél.-jegyezte meg Gitta néni.

-Ebben tévedsz. Bár itt a szomszéd pasi egész jól néz ki,kedves és még talán beszélgetni is lehet vele.

-Kire gondolsz? Ezek a szomszédok öregek hozzád.

-Tamás nem. Ő maximum 40 körüli lehet.

-Ki?-Tamásról még a néni se hallott.

-Az a férfi aki elhozott az állomásról azzal a klassz piros autóval.

-Hm.Azt hiszem az öreg Józsinak van egy Tamás nevű fia,de úgy tudom,hogy már évek óta Németországban él.

-Akkor biztosan ő látogatott haza. Mit tudsz még róla?

-Nem sokat-válaszolta a nénje.

Ekkor egy hangosan szirénázó mentő húzott el a ház előtt. A két nő kiszaladt megnézni, hogy mi történt. Izának rögtön Tamás jutott eszébe. Úgy hajtott el,mint akit üldöznek. Azonnal kiült az arcára a rémület. Le se tagadhatta volna. Nem is kellett. A nénikéje rögtön észrevette,de nem szólt. Iza nem tudta eldönteni,hogy mit csináljon.Leült egy székre és várt.Szemét lehunyva érezte a délutáni nap melegét Hallatszott a strandon pancsoló gyerekek vidám zsivalya. Most ez sem tudta elterelni Iza gondolatait Tamásról.