aki lángot akar látni,
víziót, minden buborék,
lángbábból pattan,
talán gömbvillámból,
csak fújjad, hízlald,
s íme a lánglény, buborék,
látomásunk tánctükre

lebeg, úszik, égig nyúl,
kúszva nyit ajtót, ablakot,
időt és teret zsarol,
zsoltárát a halál írja,
bújik víz elöl, hab elöl,
kacag-sikít, s kiált, oxigént

bábosodik, ne lásd,
ha megfordulsz, rád ugrik,
máris buborék csillog,
s benne te hernyó,
majd piruló lepke, 
tűznász keringő,
és felsissensz a mennybe

lángbuborékok vak csendjében
csipkézett tűzlények tánca,
és szellemképed a jövőbe ég,
feketébe virágzott emlékszobákba



(2006.)