Hogy a ruha lett e szűk
vagy a nőm gömbölyűn deli?
Biz’ elnézhették a varrótűk,
így lett a kelme telis, de teli

Ilyenkor tudjuk, nincs akadály
Hasat jól be, mellet meg ki!
Nagyra nő benne immár az aggály:
Vajon nem fog ketté repedni?

Félre a gonddal, vigye a kánya!
A habos-babost mindenáron,
mert a ruha, az legyen a ráma,
bármily laposra nyom

Így megy a bálba, levegő nélkül
Kibírja, bármennyit kell
Nem adja fel, inkább kékül,
de azt tisztes becsülettel

S a mulatság végén, kipattan onnan
Tüdejét végre teleszívja
„Jól állt neki. - mondják- Kimondottan,
csak egy méter anyag volt a híja”