Vajon tudod-e még, mi zajlik bennem?
S tudom-e én, mit érzel éppen?
Vajon hova indultunk, egy másik útra lépve,
S milyen lenne, ha sorsunk lelkünkön égne.

Tiszta fejjel, derűs mosollyal áldanak meg,
Térden állva, kulcsoljuk össze kezünket.
Te hallod a dalt, a mi dalunkat,
És összenézünk, ahogy szívünk megdobban.

Egyszerre. Mintha mi állnánk csak ketten
A világ közepén a létezést figyelve!
Egyszerre, szél fúj, varázsport fúj szemünkre.
Tétován előre lépünk, a mindenséggel karöltve.

Becézve. Ajkad ajkamhoz ér, remegve.
S majd felém ragyogsz, újra nevetve.
Becézve, szólítasz fel a valósághoz,
Megérezve, minden rezdülésed fontos.

Könnyezve. Állok az árral, a tömegben.
Elsodornak. Zene a fülemben.
Szél fúj, s te sehol se vagy,
Pedig érezlek ahogy a szél ringat.