Az árok szélén

Mekkora hó esett megint!
A hómaró is csak dadog
Vezetője kacagva legyint,
s leengedi a tolólapot

„Fölfalom én ezt a telet,
nekem ez itt nem akadály”
Azután a tájra telepedett,
mert dolgát végezni muszáj

Bőgött az engedelmes traktor,
mint aki sajnálja a havat
„Kezdjük hát akkor.”- mondja
és máris dolgára szalad

Falat épít magának a léből,
ami odafenn fehérre fagyott
S ez a fal végül is eldől,
mint egy mellbe lőtt halott

Most ott fekszik összetörten,
méltatlanul az árokparton
Lassan a semmivé lesz, s közben
senki sem mondja, hogy: pardon

Az undok enyészet martaléka ő
így ér véget, sárba forgolódva,
s ha a helyébe majd friss jő,
ki emlékszik már a tavalyi hóra?

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2006-02-10