Már gyengült a nap ereje, és a víz felöl jövő zsivaly is ritkult amikor megállt egy autó a szomszéd ház előtt. Iza felnézett,megnyugodva látta,hogy Tamás jött haza. Nem szólt semmit,nem akarta elárulni magát. Egy kölcsönös "szia"-val üdvözölték egymást,de semmi több. Iza arcát látva Gitta néni már mindent értett. Ezt Iza is érezte. Nem volt most kedve válaszolni a nénje kérdéseire,ezért inkább lesétált a közeli strandra,leült egy méretes kőre és nézte a vizet. Még nem ment le teljesen a nap,így még látta a vízen tündöklő Aranyhidat. A zajongó gyerekek már mind hazamentek,így Iza teljes nyugalomban hallgatta a csend hangjait. Lágy szellő lengedezett ezen a langyos nyári estén. Már lement a nap,eltűnt az Aranyhíd,de még nem tűntek fel a csillagok,csak a túlsó part fényei világítottak. A csendes vízen még elúszott egy-egy vadkacsa. Már kezdtek megjelenni az első csillagok. Ekkor a kavicson lépések zaja hallatszott. A léptek a part másik végén haltak el. Iza odanézett. A sötétben csak egy alakot látott egy padon ülni.Talán az a valaki is gondolkodik valamin,de lehet,hogy csak az éjszakai nyugodt vizet nézi és hallgatja a békákat.

Ekkor a csendet egy közeli diszkó vagy kerti parti hangjai törték meg. Iza lábai a zene ütemére mozogni kezdtek. Eleinte csak a kövön ülve,aztán mikor már minden porcikájában érezte a zenét-teljesen figyelmen kívül hagyta az alakot a sötétben-felállt és teljesen átszellemülve táncolt a saját örömére. A tánc a vérében volt. Ha bánata volt azt táncolta ki magából,ha örült akkor azért perdült ttáncra. Kezdetben lassan,bizonytalanul lépkedett,aztán egyre bátrabban.

Észre se vette,hogy egyre közelített a padon ülő alak felé,és az pedig elbűvölten nézte. Iza kezdte úgy érezni mintha ismét a színpadon táncolna. Egészen addig tartott a varázs amíg bele rúgott egy méretes kőbe. Hallhatóan reccsent egyet az ujja vagy a bokája, és lehuppant a homokba. Szerencsére ott még homok volt. Az alak gyorsan odalépett hozzá és felsegítette,de a lány csak bicegni tudott. A férfi a padhoz vezette és mellé ült. Iza csak ekkor vette észre,hogy Tamás volt a nézője és segítője. Meglepettségében és zavarában nem tudta levenni a tekintetét a férfiról. A férfi se róla.

-Gyönyörűen téncoltál,mint egy tündér.-Csak ennyit mondott és megcsókolta. Hosszan,szenvedélyesen. Először gyengéden,óvatosan,aztán egyre tüzesebben. A lány sem tiltakozott,hiszen ő is erre vágyott,csak még magának se merte bevallani. Hosszan tartó,szenvedélyes csók volt melyben benne volt mindkettejük elnyomott vágya. Közben egyre jobban ölelték egymást,szinte eggyé olvadtak. Ekkor a férfi ölbe kapta a lányt és pár méterrel odébb a forró homokban tette le. Mellé ült és ismét hosszasan nézték majd csókolták egymást,egészen addig amíg a távoli zenefoszlányok előbb lassúra,majd érzékire váltottak. Izát fájós bokája se tudta visszatartani attól a nagyon szekszi,érzéki tánctól amelyet csak Tamásnak táncolt.Ezzel teljesen elbűvölte a férfit. Közben pedig egy-egy ruha darabtól is megszabadult,és a sötéten csillogó víz felé tartott. Amikor Tamás is felállt és mellé ért,még egy kicsit fokozva vágyaikat könnyedén,mint a nyár éji lágy szellő még egyszer kürül táncolta a férfit,miközben testük ismét egyre közelebb került egymáshoz. Meztelenül.egymást átölelve lépkedtek egyre beljebb a langyos vízben.Az éjszakai sötétségben senki sem láthatta őket,már a vadkacsák is eltűntek a nádas rejtekében. Csak a víz feketéllett körülöttük. A vízben kicsit erősebben hallották a dallamokat,mivel valószínű,hogy egy discóhajón szólt a zene,és azt így még jobban vezette a víz. Ez még élvezetesebbé tette a két test összehangolt mozgását.

.