Neked

Nélkülem, igen, nélkülem,
Ha majd nem leszek már,
Sok-sok dolog megváltozik,
megfordul a világ.
Nélkülem az ősz is más lesz,
Avar nem fog hullani,
Zöldelve várja majd
A december csókjait.
Tavasz is jő, egy-kettőre,
Megeszi a telet,
Nyár helyett megint ősz lesz,
Nem lesznek vidám emberek.
Felébredek, kinyújtózom,
Ajkaimon félmosoly,
Ki akarja, hogy utána
Az élet legyen ily komor?

Nélkülem, igen, nélkülem,
Ha már nem leszek már,
Minden rendben folytatódik,
Míg világ ez a világ.
Minden fut majd körbe-körbe,
Mint körúton a villamos,
S az ózonlyuk is továbbtágul,
Nem marad ily’ takaros.
Addigra a szavam apad,
Néma leszek, mint a föld
Valaki itt, közületek
Sírkövemre verset költ.

De Neked, talán Neked,
Más dallamot fütyül majd a szél.
S nélkülem más lesz az álom,
Ha majd aludni térsz,
Más lesz a reggel,
Másként jársz, sután
Hiúságom ezt suttogja,
Profánul és bután.
De tudom, igen, tudom,
Valami mégsem lesz más,
Te majd gondolsz rám
És én figyelek Rád.