Hét év telt el, mióta utolsó utadra kísértünk Téged,
Hét szörnyű esztendő múltán elevenen él emléked.
Hét év alatt az embereknek megújul minden sejtje,
De amíg él, nem gyógyul, nem újul meg fájó lelke.

Hét év, hétszáz év, vagy hét perc. Nincs jelentősége.
Nélküled bolyongok időtlen időben végtelen térben.
Neked köszönöm, mikor simogatóan süt rám a Nap,
Veled látogatom minden éjjelen a fénylő csillagokat.

A gyertya lángjában táncol mosolygó, kedves arcod,
Te vigyázod lépéseim, ágyam szélén ülsz, ha alszom.
A hetedik karácsony, amitől könnyes szemmel félek,
A szeretet ünnepéről is kihunytak az adventi fények.

Hét éve nincsen ünnep, eltűntek a piros betűs napok,
A sok jóság, szépség, öröm, mit vissza nem adhatok.
Némán köszönetet mondok, mit köszönni nem lehet,
Tenyeremben feléd nyújtom törött jégcsap lelkemet.


Rád gondolok.
Angyalkórus.
Szépségesen szól az ének.
A hit, hogy mindig oltalmazol.
Velem vagy, míg élek.
Pislákolva
Együtt sírunk,
Én és az adventi fények.