Hóra hó
Kifeszített tenyeremre ejtettem egy fehér pelyhet Mielőtt landolt volna, elébb még a szélben kerenget Majd leszállt óvatosan e helyre,: a nyitott tenyerembe
Ahogy néztem, jól meglepett Mondom is: Nahát! Rám mosolygott, aztán elsírta magát Szegény kis csillagos hópihe Eltűnt míg sírt egyet S nem hagyott nekem hátra mást, csak egy apró könnycseppet
Én nem akartam megríkatni őt, csupán nézni, ahogy tenyeremre száll puhán Álltam ott és keseregtem meghatottan A többit hagytam szállni, utánuk nem kapkodtam
A hó meg csak hullott, se szeri, se száma a tejfehérben ázó fakult éjszakába
Herczeg Zoltán Mikebuda,
|