Ma éjjel leszúrtak engem,
A petyhüdtség ült a szemgödrömben,
S te nem láttál, Anyám.

Eladtam nekik a testem,
S a kés a nyakam vastag redőibe
Befészkelte magát.

Te csak feküdtél eszméletlen,
Nagymosás volt, úgy emlékszem,
Közönybe fordultál.

Mégis Te hűltél ki, végül,
Feküdni próbáltál észrevétlen,
De megtalált a halál.

Nincs már se ház, se otthon,
Se takaró, se fűtés- szőnyeg, függöny. 
Hullócsillag-fény a dombon.

 A porszemek tánca abbamaradt,
Roskadozó hátak és az öreg falak,
Felállni már –azt hiszem- , késő.