ha majdan menni akarsz, 
egyszer, mert menned kell,
tűzz Te is piros rózsát lelkedre,
hajnali harmatosat, 
még ártatlan napcsillanósat,
zsenge szirmút, bársonyosat,
s küldd szerteszét lenge illatát,
hogy megtaláljuk egymást odaát,
az asztrálsík fénysávjain átlebegve,
érzelem hullámainkra felelve,
mindig és mindig egybekelve,
mindig, ha újra születünk is, 
ha csak egyikünk is, 
akkor másikunk várja, várja,
jöjjön a rózsaszirom piros hulláma, 
várja megint szerteszét küldött illatát,
érzelmeink lángfénybe fonását,
vágyva a szerelemre, újra együttlétre,
s végül a mennyekbe  átszellemülve
a szerelem-fénytestbe, az ÉLŐEGY-be 



(2002.)