| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A varródoboz rejtélye Ideje:: 01-10-2008 @ 04:14 pm |
|
|
|
|
|
Az ember bizonyos szempontból csak addig a pillanatig gyerek, ameddig vágyik a világ megismerésére, ameddig mindenre rácsodálkozik, mindent tudni akar és nincsenek gondjai. Talán hat éves lehettem, amikor a lakásban turkálva felüvöltöttem minden egyes új kincs meglelése után. Azt a leírhatatlan örömöt az arcomon, a boldogságot, amellyel a piciny dobozkát szorongattam sosem feledem el. A nagyi varródoboza volt, olyan kopott, hetvenes évek-sárga, apró, de számomra gyönyörű. A tetejét egy szolid mozdulattal el lehetett távolítani, s a visszahelyezése is ugyanilyen könnyű volt. Amint belenéztem, előtűntek a kincsek: cérna, tű tűpárna, gombok és egy csomó gyűszű. Szépen sorban, mondhatni katonás rendben várakoztak a finom női kezekre, hogy kivegyék őket, és munkához lássanak velük. Nagymama nagyon ügyesen bánt ezekkel a „szerszámokkal”, bármit meg tudott toldozni-foltozni ,ami a lakásban kiszakadt, kiégett, összement. Beleszippantva a dobozba éreztem a nagyi rózsaillatú parfümének elhaló illatát. Minden alkalommal csak rövid ideig tartottam nyitva a dobozt, mert féltem, hogy elillan ez az illat. Karácsonykor mindig az orromban éreztem a rét illatát, a kertét, amely a nagyiról áradt. Szép idők voltak ezek.
Amikor kicsi voltam, mindig katonásat játszottam a dobozból előkerülő kincsekkel: a gyűszűk voltak a katonák, az orsók a házak, a gombok pedig lövedékként remekül megállták helyüket. A gyűszűket szépen a házak fedezékébe állítottam és már kezdődhetett is a csata! Ordítva lőttem az ellenség sorait a gombokkal, azok pedig az asztal szélén a szakadékba zuhantak. Egy-egy csata után a föld telis-teli volt gombokkal és „halott” gyűszűkkel. Anya nemegyszer pirított rám emiatt. Mit volt-mit nem tenni, össze kellett pakolni. A dobozba is szépen visszakerültek a katonák és a lövedékek. Estére kincses ládámat a legfelső polcra tettem, ahol senki sem érte el. Reggel, iskolába indulás előtt mindig leellenőriztem, hogy megvan-e minden.
Ez az apró doboz nagyon sok mindent adott nekem: ragaszkodást, emlékeket. Ma tizenhét éves vagyok, hamarosan tizennyolc leszek és a doboz elveszett. Azt hiszem elveszett vele együtt egy darabka is a szívemből. Ma már nincs meg az illat, a szín, a kincs. Odalett. Elnyelte a feledés feneketlen gödre. Már csak az emléke maradt az egykor oly csodálatos doboznak. Kicsit felnőttem. Érdekes érzés, melyet nem jó kipróbálni. Még. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-10-2008 @ 04:14 pm
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-10-2008 @ 05:19 pm)
Comment: Jaj a varrósdoboz! Nekem is az volt a kedvencem kislánykoromban. Csak én nem katonást, hanem királylányost játszottam a különböző csatokkal, gombokkal, cérnákkal... És az enyém már sokkal de sokkal régebben eltűnt, mint a tiéd... De ne hidd, hogy elvesztetted...Örökre megmarad neked.Nagyon szépen írtál róla, tetszett az írásod!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 01-10-2008 @ 06:35 pm)
Comment: Jó írás. Kár, hogy nem szerkesztetted.: ) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-10-2008 @ 07:46 pm)
Comment: Amikor visszagondolok a szép emlékekre én is újra gyerek vagyok. Szeretem azt az érzést.:))) nagyon jó írás. Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 01-11-2008 @ 01:41 pm)
Comment: Tetszett írásod. Varródobozba anyukám igencsak sűrűn néz, mert szakmája...))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-12-2008 @ 12:09 pm)
Comment: Talán mindőnknek vannak emlékei a varrósdobozról:)
Nekünk öregebbeknek kicsit más, de igazad van, a rétek illatát őrzi:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kormi (Ideje: 01-13-2008 @ 08:21 pm)
Comment: köszönöm mindenkinek a szép kommenteket...Igazán jól esik! |
|
|
|
|
|
