Nem gyűlölték: Rá se néztek.
Mindig másokkal keféltek
Hazamentek, gyereket szültek,
Otthont hagytak, levegőt kértek.

A férfi látta: látta mindet.
Hajat, bokát, szakadt inget
Kivillanó csipkés bugyit
Mely más szemeket boldogít.

A nők szerették: rá se néztek.
Felkarolták, cigit kértek.
A férfitól amit akartak:
Sikert, pénzt és sok hatalmat.

A férfi nézett. Egyre-másra.
Másra vágyott: Nyakra, hátra
Gondolatban vágyakozva
Csigolyáját simogatta

Minden nőnek, folyton, egyre.
De nem nyílt meg kihűlt teste.
Elfordult egy szál cigivel,
Mint aki utcán szemetel.

Aztán eljött. Ott volt végre.
Éhes cápa fényes bére
Mint aki mohón ráharap
S szétmarcangolva ottmarad.

A nő szép volt. ---Karcsú lába
Nyakát átfonta. Túrt a hajába.
Gyötrődve bújkált előle
Fel a hegyre, le a völgybe.

Rabbilincsbe verve, sírva
A nű csuklóját szorítva
Mellét, lábát nekivetve
Megtartani igyekezte.

A nő sikított: kiszabadult.
Vörös száján vére csordult
Vonaglása erős vihar
Kopogott a csontjaival.

A nő csontja otthontalan.
A test örök, a lét romlott.
A férfi esze már odavan.
-Feszes kontya széjjelbomlott.-

A nő nem szólt. Nem jött többé.
Kínzó fallá, csont ürömmé
Lett az emlék: eltemették.
De nem lesz már ott örökké.

A férfi ha nőt, csuklót, bokát,
Hátat, mellet, hajlatot lát,
Nem keres már olcsó kis nőt,
Elsiratja magát és őt.

Örömöt, üres weblapot,
Érzést, mely elkárhoztatott.

Nem gyűlölik. Rá se néznek.
Mindig másokkal kefélnek.
Hazamennek, gyereket szülnek,
Otthont hagynak, levegőt kérnek.

Télen-nyáron, szünet nélkül.