Ébren álmodom
Koptatom az iskolapadot
ezen a szép tavaszi napon
kibámulok az ablakon
fényes nappal,ébren álmodom.
Könyököm fent a padon
állam a tenyerembe támasztom
még most is csak rád gondolok
fényes nappal,ébren álmodom.
Hullámos hajad,barna szemed
elképzelem,hogy rám nevetsz
furcsa mosoly az arcomon
fényes nappal,ébren álmodom.
Elképzelem,hogy a kapuban vársz
senki másra,csakis rám
nem lehetetlen,tudom
fényes nappal,ébren álmodom.
Már az aulában ülök,de nem olvasok
hátamat egy oszlopnak támasztom
nézem ahogy pingpongozol
fényes nappal,ébren álmodom.
Később ülük már a vonaton
a szememet is lehunyom
ölellek és ajkaid csókolom
fényes nappal,ébren álmodom. |
