| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Leányanya Ideje:: 02-02-2008 @ 03:23 pm |
|
|
|
|
Üresen kong a folyosón
a csend…
csak a lélegzet és a gondolat,
mely fejedben ott ragadt,
csak az szólogat.
Szánakozó tekintetek kereszttüzében
csomagolod kevéske mindened:
az iskola kirekeszt.
Nem tudom, mit tegyek?
Még csak tizenhat leszek!
Persze, veled leszek,
nyugtat meg kedvesed.
Aztán elillant a felelősségérzet,
ezt úgy látszik, csak te érzed.
Na mindegy, nem téma,
kiszakadt lelked egy darabja...
Meghozta a kínok-kínja,
mi számodra most a csoda:
gyermeked, ki egyedüli
édes-keserves mindened.
Torkán kiszakadt a világ,
de szemében ott a ragyogás,
hogy az ne törjön meg soha,
ne légy mostoha!
Ne légy mostoha,
mint veled a világ,
mi nem értheti e csodát!
Ott jön a lányanya
s vele a kis „ fattya”!,
ne nézz oda kicsikém,
rettentő sorsa csak ellenpélda,
hófehér lelked még bemocskolja!
Te a fejedet le nem szeged:
dacos pillantásod fegyvered,
a gyűlölet vendéged nem lehet.
Tudod hogy mosolyogva tovább kell lépned,
pedig homlokod előtt idétlen vigyorral
hajol egyre közelebb a téboly,
s még oly lehetetlen társa is akad,
mint a bűntudat.
A bűn tudata, mit érzel,
mert kiktől az életed kaptad,
jobb sorsodra vágyakoztak.
De te konok vagy.
Továbbéled az összeszorított fogú léted,
azért is megmutatod, te még sokra vagy
képes.
Véghezviszed mit elkezdtél,
akkor is ha csecsemősírás riaszt éjjel
s nem a buli után vagy szerte-széjjel,
-ahogy ezt a te korodban kéne tenned.
Ítéletet feletted most kortársaid tesznek,
egy pezsgő és két konyak mellett,
miközben alkalmi partnerük karjában
pihegnek.
A rossz példa mégiscsak te lehetsz….
Na mindegy, lerázod az emléket,
de a sebek nehezen hegednek.
Sorsod kovácsa egyedül te lehetsz,
felelősségre vonni senkit nem lehet,
nem is érdemes.
Szabad vagy most is,
s úgy érzed,
a szégyen helyett a megnyugvás lett
vendéged.
Hiszen nagylányod mosolya a tied,
s ennél minek kívánj többet?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-02-2008 @ 07:02 pm
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 02-02-2008 @ 05:35 pm)
Comment: Most ez a vers nagyon megrázott!...Az érzés leterített, amit átadtál!...Nagyon hatásos!...Gratulálok!...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-02-2008 @ 06:43 pm)
Comment: Hűha... Hirtelen nem is igen jutok szóhoz...A vers miatt sem, és a gondolattól sem. Ha régi emlék akkor is megrázó, ha friss, akkor még jobban, ha csak költői gondolatok, a témát az életből merítve, akkor is magával ragad, és odaszögez a pillanathoz. Gratulálok...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pumibu (Ideje: 02-02-2008 @ 07:00 pm)
Comment: Lyza, Anna, köszönöm hogy ellátogattatok. A vers személyes élményem, húsz évvel ezelőttről.Jó kis indulás volt az életbe.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 02-02-2008 @ 09:06 pm)
Comment: Arra gondoltam, hogy milyen sokat fejlődött - hála az Istennek-az értékrendünk ezen a téren. Rettenetes dolgokon mentél keresztül. Örökké fájni fog, bár bizonyára már felnőtt a gyermeked és megváltozott körülöttetek minden. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Karcsy (Ideje: 02-02-2008 @ 10:16 pm)
Comment: Szerettelek volna már húsz éve megismerni. Akkor talán mindkettőnk élete szebben és jobban alakul. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 02-02-2008 @ 10:31 pm)
Comment: Csodálatos anya lehetsz, nagyon érezni. Nagyon szép sorok ezek.:)))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 02-03-2008 @ 03:38 pm)
Comment: Csak a szépre kell emlékezni, és ez a szépség ott van melletted, mint ahogy írod is - nagylányod mosolya, ami mindent megér!:)))
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-03-2008 @ 08:20 pm)
Comment: Pumibu, kiválóan írtad elénk, nagy, fájdalmas történet. Tetszett.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: erda (Ideje: 02-03-2008 @ 08:26 pm)
Comment: Ami nem öl meg, az megerősít - tartja a közmondás. És Te erős vagy, ezért légy büszke mindarra, amit egyedül végigcsináltál, és örülj a lányodnak, akinek életet szavaztál, míg sokan, könnnyebb helyzetben sem merik ezt felvállalni. Nagyon megrázó a versed, de ugyanakkor szép is. Üdvözlettel: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Leila (Ideje: 02-04-2008 @ 09:23 am)
Comment: Az elmult élet, s a fényed,
Kicsiny gyermeket hozzon néked, hogy
már felnőtt fejjel is megélhesd a legnagyobb csodát: Kicsi gyermek ölel át, feltétel-nélkül szeret. Csak arra vigyázz,a nagy és csodás lányod, ne korán tapasztalja meg mi a szülői felelősség, és magány.
Én nem leányanya voltam, de egyedülállóként, elválltan nevelem gyönyőrű, sok problémával áldott gyermekeimet. Teljesen megértelek!
Üdv: Leila |
|
|
|
|
|
