Köszönet az Életnek
Sorsom nyögöm, Magamtól Eltaszítom. Szívem már távol, Lóg a szögön. Szeretnék már Végre átlátni a messzi, Sűrű ködön. Ám jövőre vadászva, Magamat tétován Oltalmazó, gyilkos fegyveremmel, Dacolva félelemmel, Meglövöm.
Térdre rogyva, Nagyságod előtt meghajolva, Sok csodás Pillanatom, Együtt a Férgesével Földre dobva, Javát egyesével Kiválogatva, Gyönyört és mámort Átkarolva, Utolsó erőmmel Hozzád bújok. Én árva!
Fekszem már a Hideg Földön. Midőn lemerült Elemem Töltöm, Lelkemet hamarjában Hozzád küldöm. Szaladjon gyorsan Utolsó Üzenettel: Kedves Élet! Tovább nem remélek, Míg múltamban Jövőm kerestem, Véletlenül elestem.
Talán nem marad Adósom más, Rajtad kívül. Nem számít már, Messze a forró nyár, Mikor ígértél egészséget, vidámságot, Ki látott már ennyi Hazugságot! A rossz emlékeim most Mégis Kitörlöm, Hisz tartozom néked Egy szóval: Köszönöm!
|