Kívül, s belül érzem… hol innen jő, és arra áthatol
Világot gyújt a hunyt szemhéjra csókolt kegyelem
Aranysárga hője nyugtat, bizserg’ve áramol
Ami másnak szeme fénye, életem vagy nekem

Melegít, s arcod tart tükört, hogy mosdva nézhetem
Barázdáidon mint serken a plántált, jó vetés
És megáll a csöndes mozdulat simított kézfejen
Várva, hogy mosollyá szelídül a boldog nevetés

Tudod, így van ez: hogy pillantásod megszúr, átrezeg
Nem hagy érintetlen, mélán elábrándozón
S ha csupán tétován villan rám, már foglya, rászedett
Édes, páros rabja lettem, elringató folyóm

Képzelet játéka von, pedig közelséged oly való
Hogy nem tudom, ha angyal cirmos tolla érint
Ujjad rajzol-e rám, amíg hangod sóhajt, dalol
Megfordulva téged látlak, mert az szertefoszlott, mégsincs

Magaménak tudlak, érve biztos nyugalomba
Kívül, s belül érzem, hogy a szeretet jő, áthatol
Kívül marad minden tőlünk, ami világ gondja
Belül édes vágy hevít és bizserg’ve áramol

2008-02-17