Álom-elmémben útba ejtelek
S felveszlek szívem mellé bármikor
Ha akarod, ha végre én is merek
Szeretni, szót, szóhoz ejteni
De még lelkem máshogy él
És máshogy ért
Még tudna élni a szabadért,
A tiszta, tiszta életért
S mert egyre húzóbb az igaz
És mindent kimondok végre
Hogy mi nyomja szívemet,
Csak az tudja, ki elmémbe lépne.
De nem. Ahhoz más ez az álca,
Folyton lehullik belőle apró darabkája.
S hogy mi lesz a vége,
Nem tudom még mi jöhet,
De eljő, ha küzdök,
Ha a sors is elvet.
De még lélegzetem mást üzen
Szikrázik tenger gondolatom
Szemem tükréből
És olvad felém, minden belülről.