Megbántottál…megint
Úgy érzem igaztalanul, bántasz engem
Én szeretlek, de viszont nem érzem
Ha csak az ágyba kellek, az nem szerelem
Az, hogy azt mással is tudnád, csak gyötrelem.
Mikor a bánat engem utolér, kedves szó tőled
Nem jön, szeretet nem sugárzik belőled
Szerinted az is az én hibám, ha megsértődöm
Hisz az nem más, mint a gőgöm.
De ilyenkor, mikor magamra hagysz fájdalmammal
Az összes ellenem tett cselekedeted tőr elő
S minden szó, mi fájt egykor, az egyre csak gyötör
Boldognak akarok lenni! Hol van a gyönyör?
Már-már szégyellem, hogy nem vagyok felhőtlen.
Hogy nem, úgy vagyok, mint gondolom; mi a szerelem.
Mindenkor vele vágyom lenni, lélegzetet vele együtt venni
Minden óhaját komolynak érezni, kedves szavát nem éhezni.
Ha szeretsz, miért bántasz?
Ha nem el miért nem bocsátasz? |
