| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A pince Ideje:: 02-27-2008 @ 09:08 pm |
|
|
|
|
Már sötétedett, amikor elindult az iskolából hazafelé. Nem szerette a sötétséget ezért nagyon sietett, csak úgy kapkodta apró lábait, hogy minél hamarabb hazaérjen a biztonságba.
Nappal élvezte az iskolába, majd hazafelé vezető utat, pedig elég nagy távolságot kellett megtennie. Anyu egyszer megmutatta hol van az iskola, és azóta egyedül jár iskolába.
Nappal az út minden percét kiélvezte, főleg az Ilka utcában, mert ott mindig egyedül volt. Alig, vagy soha nem járt arrafelé járókelő.
Énekelt, táncolt, benyúlt egy-egy kerítésen és megsimogatta a virágokat, bokrokat, fákat. Ilyenkor elfelejtette minden bánatát, félelmét, tökéletesen boldog volt.
Habár olyan is előfordult, hogy nem vette észre a ház ablakából kikukucskáló felnőttet és az rákiabált, hogy miért nyúlkál be a kerítésen, miért nem hagyja békén a növényeket.
De most sötét volt. Nagyon hosszúnak érezte az utat.
Végre elérte a hatalmas kovácsoltvas bejárati kaput. Csak remélni merte, hogy nyitva van, mert olykor kulcsra volt zárva.
Amikor beért az udvarra, kezdte úgy érezni, hogy nem alaptalanul fél, volt egy olyan megmagyarázhatatlan érzése, hogy nincs egyedül, pedig nem látott senkit.
A háta mögé nézett, de semmi, egyedül van.
Ekkor hallotta meg, hogy valaki pisszeg. Nagyon sietett. Félt.
Hosszú volt az udvar a pince lejáratig, és akkor még ott van a tizenegy lépcső, ami lefelé vezet.
Hiába nézelődött senkit nem látott, csak a pisszegést hallotta.
Biztos a körfolyosó alatt a pinceablakoknál bújt el valaki. De miért csak pisszeg, miért nem áll elé és mondja meg, hogy mit akar.
Pedig odáig el kell mennie, mert valahogy le kell jutnia azon a tizenegy lépcsőn.
Biztos csak képzelődik, hiszen nem lát senkit, csak ezt az állandó pisszegést hallja. De akkor is félt, nagyon félt.
Elért a pince lejáratig. Most már csak a lépcsők, onnan néhány lépés és már csöngethet is és anyu gyorsan beengedi.
Igen, de mi lesz, ha anyu nincs otthon, vagy nem hallja meg a csöngetést?
Elindult lefelé a lépcsőkön, már le is ért és akkor valaki megszólalt a háta mögött:
- Kislány. Kislány. Várj!
Megfagyott ereiben a vér és ahelyett, hogy rohant volna az ajtóig, megfordult.
Egy férfi állt, illetve már guggult vele szemben.
- Kislány. Meg tudod mondani... Meg tudod nekem mondani, hogy mi van anyukád lábai között?
Teljesen leblokkolt, a kérdést sem értette igazán, csak ösztönösen érezte, hogy ez a bácsi nem normális dolgot kérdez tőle.
Utolsó erejével megfordult megtette azt a néhány lépést az ajtóig és nyomta megállás nélkül a csöngőt.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-27-2008 @ 09:08 pm
| Hozzászóló: z_barbara (Ideje: 02-27-2008 @ 09:38 pm)
Comment: Hüha! Izgatottan olvastam, és én is féltem, hogy mi lessz a vége. Gyermekkoromban hasonló helyzetbe kerültem én is, féltem egy férfitől. Ez rossz emlék:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 02-28-2008 @ 08:11 am)
Comment: Ez iszonyú helyzet. Tetszik az írás.:)))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 02-28-2008 @ 11:54 am)
Comment: Tudod, ez annyira jól sikerült, hogy nem biztos, hogy szeretném-e tudni a folytatást. Amit PERSZE, hogy elolvasok, amint meglátom. Ejj, grat, Zsófi :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: melissa (Ideje: 02-28-2008 @ 04:59 pm)
Comment: Sziasztok! Köszönöm mindhármótoknak a hozzászólást. Nagyon jól esik így rögtön az elején ilyen finomságokat hallani. Puszi nektek. :-) |
|
|
|
|
|
