| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
fertőtlenítő főkönyv...halló, elmegyógyintézet? Ideje:: 03-11-2008 @ 06:36 pm |
|
|
|
|
füstöl a teveszar…te jó ég…áldozzatok a sivatagnak…azt hiszem…csak csendben…kezd elborulni…nem, az elme velem van…kiírnám magamból a fájdalmad…
halló…a lét néha elviselhetetlen…igen, tessék…kurvára nem könnyű, nem tudom mit hallottál már megint, nézd csak amint a rádió félelmet rajzol bele…kit tetszik keresni?…ja hogy magát…az más…ez itt most az istenek kertje pszichiátriai intézet…nem kérem nincs háború…valóban?…én is tudom, hogy az ég féltékeny…attól még nem kellene mormota hangokat adnia a mosogatógépnek…a nők annyira tudnak szeretni…méghogy semmi összefüggés sincs?…de hisz ott a sonka…az is a végtelen felett áll…csak tudnod kell olvasni…mint a nappal szemben…lsd…én leszek mindenek ura, ha végre vége a tegnapnak…halló, alig hallom már…az isteneket nem lehet hallani…egész biztos benne?…mert a végtelen disznói röhögnek…most merre van?…mondom hogy a végén…nem akarhatja…nem persze, nem kell az a sok fa…csak nézzen hátra…ott van az örömöm, de már nem kell, belefáradtam a boldogtalanságba…halló…talán helló…nem dehogy bocsánat…átnyúlok és a magamévá teszlek…olyan tehetetlen vagy…hallgasson…a halálból zenélek…petőfi híd, budai hídfő következik…halló, halló…
Mostanában megint köröket rajzolok…csak dobálom a kavicsokat kacsázni, nézem az embereket, titkon megsimogatom a hajukat és hallgatom milyen butaságokat mondanak…az életről…a táncuk talán nem hazudik…kivéve a barmoknak…akik még ott sem önmagukért vannak…nem akartam, hogy tudd…csak furcsa volt, ahogy elrohantál…és rossz volt nézni, ahogy sírsz…nem érdemletted meg…de én nem tudok mit csinálni vele…már minden más…elfakul a világ is…ha szabad…már nem egy táncra…csak vártam…csendes istenség leszek…hagyom, hogy sodorja karjaim a szél (igen, ágakat aggattam ruhám foltjai alá), lehunyom szemem, aztán már állhatsz keresztbe…a vonatok elé…mondtam, hogy x…ott jobb ficánkolni, mint a folyókban…így már nem vagyok végtelen egyedül…meg nem sírom a szókat…csak kihányom magamból…a látásom újra itt meg itt megg ott…megleltem az üveggolyókat…mindenki magyarul káromkodik…lemérem a magasságotokat…hallom ahogy csendesen haldoklik végig az ajkadon egy korty vér…én ne tudnám, hogy elharaptad a nyelved?…simogat a fájdalmatok…cseresznyét szopogatok egy felborult vödörből…nézem a hullócsillagokat, hátha valamelyik betalál…bár…csak szóljatok rám, ha eladtam az álmaitok…megeshet…de…majd írok újakat…csak nem bírtam elviselni a sok vidámost…mindegy…egy egész hordó caecubumi-t adott érte…kár lett volna kihagyni…mint azt a zuhatagot…ott a kebleid közt…félreszületett kupleráj vagyok…magamban a kurváim között…te tüzet okádsz, aztán csak elfeslik a bőröm és az utca bal oldalára dobálom…ahová már nem világít el a lámpák fénye…ne szólj hozzám…úgyis más már a hangszálam…talán hálót szőni még jó lesz…az intrikus pókoknak…nekem már nem kell…inkább tükröt írok a szemedre…a karjaidat csak fordítsd felém, vasvillák lesznek ha jobban megnézed…még érzem az illatod, bár már keveredik a siralomház hűvösével…idő kell a feltámadáshoz…legalábbis ti így mondanátok…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-14-2008 @ 10:54 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 03-11-2008 @ 06:50 pm)
Comment: igazán kár, hogy egyszerre csak két írás lehet fent egy alkotótól (ott van alul az ablakban) -pedig zseniálisan írsz! |
|
|
|
|
|
