Jelenés
1
Szép az idő.Tavasz van,
virág nyílik a tavaszban.
Rét közepén fiatal lány ül,
érintetlen,tiszta,törékeny szűz.
Ruhája fehér,ráncatalan;
arca derűs,haragtalan;
lénye tiszta,bűne nincs;
lelke könnyen vesző,ritka kincs.
2
Hogy ki vagyok?Fogalmam sincs.
S honnan jöttem?Jó lenne tudni.
Régen csak lebegtem a semmi közepén,
aztán egyszerre körülvett a fény.
Először meglepetten ültem,
néma csendben,üdvözülten;
aztán résnyire nyitottam szemem,
hogy lássam,mi van körülöttem.
És fogadott százféle színárnyalat:
piros,fehér,sárga,kék,zöld,lila;
ezernyi virág,ugyanennyi illat
és a türkiz égen ragyogott egy csillag…
És akkor rájöttem:ha mindez van,
akkor én is jöttem valahonnan.
De vajon ki lehetek én?
Miféle árva teremtmény?
3
Feláll a lány,tudata ébred;
hisz ő is része az örök mesének,
melyet így hívunk:az élet. |
