2009. november 13. péntek:

Még pár dolgot kérdezett utána a rendőr. A bokáját az ablakból való kiugrás közben ficamította ki szegénykém. El sem akartam hinni ezt az egészet. Körözést adtak ki gyilkossági kísérlet miatt Erik ellen. Nem gondoltam volna, hogy ekkora vadállat a srác! 25 évesen már lehetne esze! Biztos a pia miatt volt... De akkor is!
A hétre szabadságot vettem ki. Emili ellenkezett, de megmondtam neki ,hogy nincs apelláta. Mellette akartam lenni, talpra kellett állnia. Tudtam, hogy most elvesztett mindent. Édesanyja halála óta neki nincsen senkije. Keresztanyja valahol külföldön, élettársa meg akarta ölni... Se munkája, se élete... Ha most nem állok mellé, talán önszántából vet véget az életének... Még nem tudtam, hogyan fogok segíteni rajta, de valahogy biztosan fogok!
Úgy gondoltam, először meg kéne várni, hogy elkapják Eriket. Aztán Emili elutazik valahová külföldre egy időre... De neki nem tetszett az ötlet.
"- Nem akarok menekülni! Ez a pár nap rádöbbentett, hogy én nem ilyen voltam! Az a vadbarom tett tönkre! De nem bújok el!
- Nem elbújásra gondoltam. Hanem egy nyaralásra...
- Drága Jula! Már annyival tartozok neked, hogy egy élet kevés lenne, ahhoz, hogy visszaadjam!
- Ne mondj ilyet! Ezért vagyunk barátok!
- Tudom, fordított esetben te is számíthatnál rám.
- Oké, akkor legalább keressünk együtt munkát, meg ilyesmi...
- Péntek 13-a van. Épp elég szerencsétlenésg ért mostanában. Inkább tegyünk be egy DVD-t, együnk popcorn-t, hívjuk át a többieket... Máshoz most nincs hangulatom.
- Oké."- egyeztem bele. Tomi, Tibi és Szasza átjöttek. Féltem, hogy Emilit zavarni fogja, hogy két párocskával kell lennie egész este. Érdekes módon, nem zavarta. De tényleg! Picit sem.

2009. november 14. szombat:

Ma már muszáj voltam dolgozni kicsit. Emili nyugisan alszik a szobámban. Eddig a nappaliban durmolt, de mivel a nappaliból nyílik a dolgozószobám is, így este beküldtem Emilit az én szobámba. Végre picit tudok koncentrálni.

Összehoztam. El sem hiszem! Minden oké, végre összeállt a karácsonyi buli. Már csak le kell zajlania sikeresen:)
A tervezethez még valami kell. De már nincs több "ihletem". Mára félre is teszem.
Úgy döntöttünk, hogy ma tartunk egy csajos estét. Emili, Szasza és én. Tök jó lesz:)
A Torreádorba megyünk, biztos, ami biztos. Na, Emili felébredt:) Be is küldöm a fürdőszobába, különben sosem fog elkészülni:)

hajnalban, mikor hazaértünk:
Nem hiszem el! Minden buliban van meglepetés!
Ti sem fogjátok elhinni, hogy ki dolgozik a Torreádorban!
Lili!
Majdnem lefordultam a székről, amikor odalépett a rendelt italokkal (macifing Emilinek, jéger Szaszának és vodkanarancs nekem). Próbált mosolyogni ránk, de inkább vicsorgás lett belőle. Én bezzeg rávigyorogtam, majd meg sem várva, hogy elmenjen, elkezdtem Tomiról áradozni, hogy milyen boldogok vagyunk, senki és semmi nem állhat közénk. Nem tűnt túl boldognak... Nem is baj. Megérdemli. Sőt, úgy kell neki! Nem kellett volna arra pályáznia, ami az enyém.
Persze a csajokat kicsit fel kellett világosítanom, hogy ki ez a picsa, mivel ők élőben még nem látták. Az este folyamán kicsit becsíptünk, még pezsgőt is rendeltünk... Szuper volt.
Aztán olyan dolog történt, ami miatt kezdek hinni a sorsban...
Lili bénázni kezdett. Valahogy szerintem megzavarta, hogy ott vagyunk és viháncolunk. Leöntött egy nagyon fontos vendéget. Aztán persze elkezdett heveskedve törölgetni...
Emili gyorsan megmentette a helyzetet. Gondolom, kitaláltátok: Lilit kirúgták, és Emilit egyből fel is vették. Ezzel Emili problémája megoldva, lesz pénze, mert van munkája. Nekem pedig nem kell többé a kedvenc helyemen látnom ezt a köcsög csajt. Hurrá!:)
Többszörösen is szép este volt.

2009. november 16. hétfő:

Ma kiderült, hogy a szomszédomból elköltözik a kis párocska. Terhes lett a csaj, már kevés nekik a két szoba. Véletlen volna? A sors? Hogy Emili élete romokba dől, feljön Pestre, lesz egyből munkája és saját lakása is? Lehet valakinek ilyen szerencséje? Ezek szerint igen.
Közben sajnos Eriket nem találják. Biztos valamelyik haverjánál bújt el. Ki tudja??!!
Róla is kiderült pár dolog. Nem éppen kedves kis üzletember volt... Valami maffiózókkal került kapcsoltba. A kirúgás lényege az volt, hogy nem sikerült egy üzlet. De itt nem öléssel bűntetnek. Megmondták neki, hogy elveszik a házát, kocsiját, mindenét. Mi a poén? A ház Emilié volt. Elvették. A kocsi felét Emili fizette. Már az sincs meg. A rendőrök nagy erőkkel keresik Eriket. Körözést adtak ki ellene. Remélem, minél hamarabb meg lesz. Azért nem kísérgethetjük Emilit mindenhová. Azért imádkozok, hogy ne legyen Pesten. Könnyen megtudhatja, hogy hol dolgozok, aztán egyenes az út Emilihez... Kezdek paranoiás lenni? Jobban féltem ezt a lányt az életemnél is? Lehet. Sosem volt olyan barátnőm, mint ő. És neki már csak én vagyok.
"- Kezdek féltékeny lenni Emilire.- poénkodott tegnap este Tomi.
- Tök fölösleges. - mosolyogtam. - Ismersz, tudod, milyen vagyok. Család és barátok mindenek előtt.
- Tudom. Aranyos csajszi ő. Kedvelem. A munkával hogy állsz?
- Ne aggódj, nem hanyagolom el.
- Oké."
Ma nem sok kedvem van dolgozni. Valahogy szívesebben lennék most is otthon. Nem tudom, miért. Ez jött most rám. Úgyhogy inkább haza is megyek.
"- Tibi!- nyitottam be hozzá.
- Mondjad!- nézett fel.
- Hazamegyek. Vezetékesen elértek, ha kellek.
- Rendben van. Szia!
- Csövi!"
Ma kocsival voltam, és valamiért úgy éreztem, sietnem kell haza. Talán az éhség hozta ki belőlem:)
Benyitottam a lakásba.
"- Emili! Hazajöttem, mert nem volt kedvem... Emili?"
Máskor ilyenkor már robogott is ki a szobából hozzám. Most... Áh, hamar jöttem haza. Biztos még alszik:) Este 7-re megy dolgozni a drága.
De nincs a szobában. Furcsa. Talán eszik.
A konyha üres volt. Talán elugrott vásárolni. Kevés ruhát hozott magával, az új munkához új cuccok is kellenek:)
Gyorsan hívtam. Nem vette fel, majd ki is nyomta. Nem lehet baj. Csak elmehetett a térereje.
Leültem a dolgozószobában, majd egy óra munka után rendeltem pizzát ebédre. Emili is olyan, mint én, szinte bármit megeszik. Két kis pizza, hmmm...
Hívom újra, biztosan éhes már.
Rögzítő.
Ki van kapcsolva.
Hát, jó. Napok óta nem ettem egyedül. Furcsa...

Két órával később még mindig nem tudtam elérni. Kezdtem aggódni. Itt valami nem stimmel.
Hívtam Tibit.
"- Nyugi, biztosan nincsen baj!
- Három órával ezelőtt még én is azt hittem! De ki van kapcsolva a telefonja, és sehol egy üzenet... A Torreádorban nincsen, csak 7-kor kezd, meg különben is, oda már telefonáltam...
- Oké. Hívom Tomit, kocsiba ülünk, és megkeressük. Egyenlőre a rendőrséget hagyjuk ki az ügyből.
- Rendben van."- tettem le. Pár perc múlva már jöttek is és kocsiba szálltunk. Közben próbáltam hívni. Folyamatosan. A szívem a torkomban volt. Megéreztem. Talán mert közelebb lakott most hozzám? Vagy érzékenyebb lettem? Nem tudhatom. De éreztem, hogy nagy baj van.

Este hat óra. Emili sehol. Az összes plázában voltunk, minden üzletben, ami csak eszünkbe jutott. Felhívtam a Torreádort, hogy lehet, hogy Emili nem tud menni. A lány telefonja még mindig ki van kapcsolva. Már nem tudom, hogy mit tegyek. Még nem merem a rendőrséget hívni. Várok. Reménykedek, hogy nincs igazam.
De közben félek. Lehet, hogy valahol összeverve...
Nyílik az ajtó...

Nem Emili. Tomi jött be. Nem hiszem el. Itt ülünk, hét óra. A Torreádorból hívtak, hogy Emili nem ment be, és kezdjek el aggódni. Hurrá:(
Igazuk van. Emili felelősségteljes lány. Nem tenne ilyet, hogy első munkanapján hiányzik. Hívom a rendőrséget.


2009. november 22. vasárnap:

Emili nem került elő. Én folyamatosan itthon ülök, lesem a telefont. De az csak akkor csörren meg, ha Tomi vagy Tibi hív, hogy tudok- e már valamit. Az idegösszeomlás szélén állok. Már tuti, hogy az a nyomorék alkapta őt. És én nem tehetek semmit!:(
Csütörtökön hívott Zsike. Írtam neki sms-t, hogy boldog névnapot kívánok, stb. Megköszönte. Kérdezte, hogy tudok- e valamit Emiliről. Ő még ott tartott, hogy elszökött. Nem tudtam mit mondani. Elsírtam magamat, aztán kértem, hogy most ne kérdezzen. Megértő volt. Biztosított róla, hogy ha hall valamit, szól. Ki tudja? Lehet, hogy Erik visszatér a tett helyszínére.
A rendőrök nem sok jóval bíztatnak. Most pedig végképp nem megy a munka. Az a mázlim, hogy sokat haladtam az utóbbi időben, végülis alig vagyok lemaradva. De ha egy héten belül nem kerül elő Emili, akkor megkockáztatom a kirúgást. A főnökeimnek is véges türelme, még ha Tibi próbálja is tartani a frontot.
De én nem vagyok képes másra gondolni. Éjszaka is rémálmok gyötörnek. Tomi néha itt alszik.
Pedig úgy örültem, hogy mégis minden jóra fordul!
Jövő hétre pedig megvolt az öt jegyem Londonba. Mindannyian mentünk volna a Harry Potter premierére. De már ez sem biztos, hogy összejön.
Azért Emili fontosabb egy premiernél! Csak már tudnék valamit! Ami biztos! Még akkor is, ha...
Erre nem is merek gondolni!