A pokol tornácán vagyok,
s nézem miképp festenek az angyalok.
Már nincs erőm küzdeni,
csak mindent feledni,
hogy sose emlékezzek
mit vesztenek e percek.

Fojtott lélegzet fújtja lelkemet,
szívem hevesen ver,
tudja nincs messze a hely,
hol örök nyugalomra térek,
a semmibe zuhanva élek.

Már csak egy dolog éltet,
egy angyal a mennyben,
mit még felfog szemem fénye,
de már veszik el a sötétségbe..

Nincs sok hátra.