2009. november 23. hétfő:

Kénytelen voltam bejönni az irodába. Legalább próbálok úgy tenni, mintha dolgoznék. Tibi sokat segít. Örülök is
neki. Nélküle nem tudom, hogy bírnám ezt az egészet!
Telefon. Hurrá, biztos megint valamelyik igazgató...
"- Jula! Jula!
'Emili az!!!!' - Hol vagy? Hová menjek? - kérdeztem.
- Itt vagyok... Itt a... úristen- lihegett a telefonban. Biztos futott... Megint!
- Mond!
- V. kerületi raktár valami... fogalmam sincs, mi ez! Erik kiment kajáért, azért tudlak hívni. Valami lerobbantságról
beszélgettek. Öhm....ilyen hülye ládák vannak itt... Mint, a... a gyümölcsös...
- Tudom, a régi gyümölcsraktár a... Megyek! Bírd ki még kicsit!!! Tarts ki!
- Rendben! Le kell tennem!"
El sem hiszem!
"- Tibi!- üvöltöttem.
- Mi van már? Ég a ház??
- Emili hívott! Gyorsan, indulj a fegyverért, majd a kocsiból hívom Tomit!
- Ne hősködj, Jula! Hívjuk a...
- NEM!! Addigra megöli! Már ereje sem volt!
- Oké, de ha...
- Leszarlak, megcsinálom egyedül!"
Felkaptam a kocsikulcsot és rohantam is. Tibi követett. Bevágódtam az Opelbe, és úgy tapostam a gázt, mintha Erik
nyaka lenne... Közben láttam, Tibi próbál követni, a telefon a fülén lógott...
'Én megölöm, ha a zsarukat hívja!'-gondoltam magamban. Aztán az egyik kanyar után feltűnt Tomi kocsija. Hurrá, csak őt hívta. Van erősítés. Meg kellett volna kérdezni, hogy Erik egyedül van-e. Ha a maffiózó haverjai vele vannak, akkor kevesek leszünk... Aztán bevillant valami: "beszélgettek"... Többen is lehetnek. Nem érdekel, a zsaruk berobbannának szirénázva... Nem kockáztathattam Emili amúgy is bizonytalan életét!
Már csak egy kanyar. Lassítottam, és leparkoltam. Nem szabad meghallaniuk a kocsit. Sorban kiugrottunk a kocsikból, majd óvatosan, de nagyon gyorsan rohantunk a raktár felé. Közben Tibi kibiztosította a fegyverét.
Remegtem egész testemben, de eltökélt voltam.
"- És most?- kérdezte Tomi.
- Megpróbáljuk kipuhatolni, melyik raktárban lehetnek."- válaszoltam.
Hangokat hallottunk. Jó helyen jártunk, kettes raktár...
Próbáltam fülelni. Vártam az alkalmas pillanatra.
"- Te büdös kis k*rva! Most nem menekülhetsz! És nincs, aki megmentsen! Óh, igen! Azt hitted, elbújhatsz előlem.
Én tudtam, hogy csak a kis barátnődhöz menekülhettél. Látod? Hiába volt minden.
- Nem, nem volt hiába!"- kiáltotta Emili. Jaj, istenem, csak el ne mondja, hogy...
"- Ölj meg, ha akarsz! Én mostmár tudom, hogy vannak barátaim! Nem úgy, mint ahogy te hitted! Boldogan halok meg!
- Ne légy buta, cicám! Gyere vissza velem! Boldogok leszünk ketten, lesznek gyerekeink...
- Soha! Megmondtam! Inkább meghalok!
- És, ha terhes leszel... A tegnap történtek után...
- Egy aljas, erőszakos vadállat vagy! Nekem nem fog kelleni az a gyerek!
- Nem fogod elvetetni te mocskos rib*nc! Az én kölyköm is!
- A rácsok mögül akarod felnevelni?
- Milyen rácsok mögött?"
Ekkor éreztem, hogy eljött az idő. Berontottunk.
"- Állj, egy mozdulat és szitává lőlek!- kiáltotta Tibi.
- Ez önvédelmi fegyver, csak akkor löhetsz...
- Ha ezen múlik, rádugrok én, úgy fog tűnni, hogy megtámadtál! Senki nem hinne neked!- kapcsolt gyorsan Emili."
Erik eldobta a fegyverét. Szirénázás hangzott fel. Csodálkozva meredtem a fiúkra.
"- Azt hitted, nem hívom őket? Csak kértem, hogy ne legyenek túl gyorsak... Majd, ha Tomi megcsörgeti őket, akkor
jöjjenek."- válaszolta kimondatlan kérdésemre Tibi.
Pár perc múlva Erik karján csattant a bilincs. Emili a nyakamba ugrott. Fellélegezhettünk.

2009. nov. 24. kedd:

Emili még alszik. Én csak holnap megyek dolgozni. Mától ő is dolgozhat. A Torreádorban fenntartották a helyét.
A szomszédok a jövő héten költöznek.
Emili nem lett terhes. Hála a jó égnek. Ma vettünk tesztet. De azért még holnap is megnézzük, az a biztos. Akkor telik le végülis a 3 nap. Csak kicsit meg akartunk már nyugodni.
A tárgyalást remélem még idén kitűzik. Alig várom. Végre megbűnhődik az a... A "kedves" haverjait is elkapták. Tudjátok, a bűnös mindig visszatér a tett helyszínére... Hát, érte őket egy nem gyenge meglepetés, amikor visszatértek a raktárba :)
És még valami: pénteken Harry Potter and Deathley Hallows premier:) El tudunk menni. Ez a legjobb az egészben:)
Szegény csajszikám amúgy alig evett az elmúlt napokban. Csoda, hogy nem kellett kórházba feküdnie és nem volt szükség infúzióra. Teljesen le volt gyengülve. Este kiadós, de könnyű vacsit csináltunk neki. Tomi még itt aludt. Hogy ne legyünk egyedül.
Én nem sokat aludtam. Tomi és köztem...megtörtént. Emili két órán keresztül zuhanyzott... Mi meg ennyi aggódás után igyekeztünk levezetni a feszültséget :). Sikerült. Nem akarom részletezni, mert ez nem tartozik senkire. A lényeg, hogy jó volt!
Most végre nyugodt vagyok és boldog. A párkapcsolatom jól működik, Emili gondjai megoldódtak...
Nem is kívánhatnék többet. Legalábbis egyenlőre.


Egy hónappal később...

2009. december 24. csütörtök:

Ma lesz szenteste. Tomi házában gyűlünk össze: Szasza, Tibi, Emili, Tomi és én.
Most gesztenyével töltött pulyka lesz, egy kis görög salátával. Keverjük az élvezeteket!:)
A Harry Potter premier állati volt! Sikerült egy fotóra elkapnom a Phelps ikreket! Azt hittem elájulok! Tomiék
persze jót nevettek rajtam.
A munkahelyi ünneplés szuperül sikerült. Rengetegen dícsérték a szervezőképességemet! Olyan jól esett!:) De azért
megmondtam, hogy jövőre nem én szervezem:) Épp elég dolgom lesz szerintem így is.
Tomival is nagyon boldogok vagyunk. Egy medált vettem neki, ami a horoszkópját ábrázolja, és belevésettem a
hátuljába a monogramját is. Biztosan örülni fog neki!:)
Emili egy ékszerszettet kap, amiben van fülbevaló, karkötő, bokalánc és nyaklánc is.
Tibi és Szasza egy DVD-lejátszót kapnak. Van már nekik egy, de folyton veszekszenek, hogy mikor mit nézzenek. Ha
van két tévé, legyen két lejátszó is!:)
Holnap megyünk Tomival a családomhoz. Tesóm és a barátnője egy edényszettel gazdagodnak. Apáék pedig néhány jó
DVD-filmmel.
Mamámat is meglátogatom az öregotthonban. Köttöttem neki saját kezűleg sálat, sapkát, kesztyűt... Nem valami
tökéletesek, de nem a hibákat kell nézni, hanem a szeretetet, amivel készítettem!:)
Papáméknak masszírozógépet vettem.
Remélem, mindenki örülni fog az ajándéknak. Hiszen tele vannak szeretettel.
Bolyhoska drágám kapott egy új takarót:) Egész nap azt nyúzta:) Olyan kis édes:) Neki adtam oda leghamarabb.
Tudtam, hogy nem bírja ki estig, szétcincálta volna a papucsomat. Pedig azt is nemrég vettem, miután az előzőt már
teljesen tönkretette:).
A tekim jól van. Mivel téli álmot alszik, idén sem kap semmit. Majd húsvétkor bepótolom, amikor már javában ébren
lesz:)
Megyek, mert jött Emili. Együtt megyünk Tomihoz.
Örülök, hogy itt lakik a közelemben. Régen nem voltam ilyen boldog!
Bár sosem érne véget!:)

2009. december 27. vasárnap:

Már haza is jöttünk. Nekem holnap be kell mennem az irodába. Nem akarok mindent az újévre hagyni.
Emilitől egy fotóalbumot kaptam, benne az összes londoni képpel:) Megkönnyeztem, amikor kibontotam:)
Szaszáéktól egy pár papucsot és hozzá illő köntöst kaptam. Mostmár van mit nyúznia Bolyhoskának:)
Tesóméktól egy nagyon szép evőeszközkészletet kaptam. Nem volt sose normális kanalam, mostmár ez is lesz:).
Anyáék vettek egy édes törölközőt, amire Bolyhoska képét nyomtatták rá:) Mondanom sem kell, ezen is meghatódtam:)
Mama nadrágot varrt nekem. Egy szép, piros nadrágot. Kicsit nagy rám. De belehímezte a nevemet:).
Papáék szerint nekem már szinte mindenem megvan, ezért olyat adtak, ami biztosan nem lehet: apa egyik réges-régi
ágyneműhuzatát, amit még a katonaságba vitt magával. Felbecsülhetelen érték:) És még mindig használható:) Ahogy
hazaértem, át is húztam az ágyneműimet:)
És a lényeg: Tomi ajándéka. Két kis cipő egy pár ici-pici zoknival... Enyhe célzás:) Pedig még nem vagyok terhes:)
Persze, nem csak ezt kaptam:)
A szilvesztert Párizsban töltjük. Ez volt a második ajándéka.
Kár volt aggályoskodnom, mindenki örült annak, amit adtam neki. És én is örültem mindenki ajándékának.
Hamarosan vége az évnek. Izgalmas volt, meg kell mondjam.
De a vége úgy tűnik, nagyon boldogra sikeredett. Nem hittem volna, hogy ez lesz.
Erik tárgyalása eltolódott januárra. Pontos dátum még nincsen. Ez van:) Úgyis sokat fog ülni. Sok van a rovásán!
Mit kívánhatnék még?:)

2009. december 31. csüt.:

Reggel hat óra. Mindjárt utazunk Párizsba. Nem bírtam tovább aludni, olyan izgatott vagyok!:)
Emili úgy döntött, visszautazik. Zsikéékkel szilveszterezik. Neki három óra múlva indul a vonata.
A mi gépünk pontban 10:05- kor száll fel Ferihegyről.
Tomi szerint egy eszméletlen jó szállodában fogunk lakni. Majd meglátjuk, bár el tudom képzelni!
Szerintem majd akkor írok legközelebb, ha már hazajöttünk. Ki szeretném élvezni az együtt töltött perceket!:)
Addig is mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Legyetek olyan boldogok, mint most én!:)