2010. január 3. vnap:
Újra itthon. Pontosabban tegnap érkeztünk meg Tomival.
Szuper jó volt Párizsban! A fények, a csodás díszítések... Tomi nem túlzott, amikor azt mondta, hogy eszméletlen a szálloda. Óriási előcsarnok, márvány lépcsők, aranyozott korlátok, aranyozott lift, a lakosztályban pedig jakuzzi, baldachinos ágy, minibár...
A kiszolgálás első osztályú volt! Vacsorára az előétel bouillabaisse volt*, főételként borjúhús besabell-mártásban, majd egy szép gyümölcstálat hoztak desszertnek.
A pezsgőt éjfél előtt tíz perccel szervírozták a szobánkba. Mi kiálltunk a hatalmas erkélyre, egy-egy teli pezsgőspohárral, onnan néztük a tűzijátékot, majd koccintottunk...
Másnap sokáig lustálkodtunk, így csak délután háromkor mentünk le az étterembe enni. Majd nekivágtunk a városnak, sétálgattunk az utcákon, persze nem hagyhattuk ki az Eiffel tornyot és a Notre Dame-ot sem.
Tegnap kicsit elhagytuk Párizst, elnéztünk néhány környező faluba, ahol kedves emberek laktak. Nagyon aranyosak voltak, amikor kézzel lábbal próbáltunk beszélgetni velük :). Egy kis fogadóban ebédeltünk, majd indultunk vissza.
Ma délután érkezett meg a gépünk Ferihegyre. Holnap már dolgozok. És Tomi is.
Az új év eddig jól kezdődik.
Emilinek is jó volt, bár sokat nem mesélt. Az volt a lényeg, hogy nagyon berúgtak, és sokat táncoltak. Azért ma még koccintottunk vele is, és átugrottunk Szaszáékhoz is.
Apumékat felhívtam. Ők is voltak bulizni. Tesómék szintén. Azért Emma irigyelt kicsit a párizsi út miatt :). Ők valami házibuliban voltak, kb. 20-an. Szerintem az sem lehetett rossz. Persze a zenét tesóm csinálta. Ott volt Gyuri, Jani, és még sokan mások :).
Furcsa lesz megint belerázódni a munkába, a felhajtásba. De muszáj :). Túl kipihentnek érzem magamat, és semmihez sincs kedvem. Szívesen punnyadnék még itthon :).
Na, nem akarok panaszkodni. Megyek inkább aludni.
2010. január 5. kedd:
Életem úgy tűnik most nyugodt mederben úszik tovább. Nem sok mesélnivalóm van. Nehéz ám így naplót írni, mert nem akarok senkit sem untatni.
De most írjam le százszor, hogy mennyire imádom Tomit, hogy örülök, hogy végre együtt vagyunk, és boldogabb vagyok, mint valaha? Aztán ott van Emili is, végre rendeződött az élete. Ja, majd Erik tárgyalásásól mesélek. Január 27-én, szerdán lesz. Legalábbis az első. Így írták a levélben. Behívtak tanúnak ugyanis. Bár mentem volna magamtól is. De úgy meg nem lehet. Mivel zártkörű tárgyalás lesz, akárki nem mehet el. Hívták Tomit és Tibit is.
Emili egész jól van. Azt hittem, nagyon ki fog készülni. De úgy veszem észre, jól viseli. Sőt, inkább mondanám őt boldognak, mint kikészültnek. Ami persze jó, de egy picit nyugtalanít is. Tudom, örülnöm kéne. Meg arra gondolnom, hogy tényleg erős csaj ez az Emili. De azért, akit megvernek, megerőszakolnak, elrabolnak, az nem lesz egyik napról a másikra boldog. Megkönnyebbült, az igen. De ez a lány szinte sugárzik. Lehet, hogy új pasi van a dologban csak még nekem sem meséli el, mert fél az újabb csalódástól? Na, azt meg tudom érteni. Előfordulhat...
De csak találgatni tudok. Mindegy. Előbb-utóbb úgyis mindenre fény derül.
Ha hiszitek, ha nem, mi már itt a húsvétra készülünk. Az iroda úszik a színes csokipapír tervektől, és a szállítók ajánlataitól... Már előre látom, hogy márciusban mekkora őrület lesz itt. De még az is jobb, mint itt punnyadni. Kopogtak.
"-Szia!-lépett be Lénárd.
- Mond. - sóhajtottam. Nem is tudom, kit, vagy mit vártam? Mindegy.
- Valami baj van?
- Nem, nincs. Unatkozok.
- Óh, te szegény :). Na, akkor kapd össze magad péntekig! Nyílt egy új szórakozóhely, és már Tibi meg Szasza beleegyeztek, hogy jönnek.
- Tomi dolgozik.
- És? Attól te nem szórakozhatsz?
- Dehogynem! - vidultam fel. - Megyek. Simán:). Nem baj, ha hívom egy barátnőmet is?
- Dehogy! Annál jobb, minél többen vagyunk :). Na, akkor pénteken találkozunk!
- Oké! Szia!"- és már ment is ki. Legalább a hétvégém jó lesz :). Kár, hogy Tomi dolgozik. De Emili nem, úgyhogy ő jöhet velünk. Fel is hívtam.
"- Szijja Drága! Mizújs?
- Megvagyok Jula. Van valami baj?
- Dehogy! Ugye pénteken nem dolgozol?
- Eltaláltad.
- Lénárd elhívott egy újonnan nyílt szórakozóhelyre, és gondoltam, ha van kedved, gyere te is ! Tibi meg Szasza is ott lesznek.
- És Tomi?
- Dolgozik. De nem baj, nélküle is lehet bulizni.
- Ez igaz :). Akkor pénteken party time :).
- Hurrá! :))) Na, cia!
- Puszi!"- tettem le. Ez lerendezve. Mivel mára nem is nagyon van munkám, megyek is haza.
Ja, amúgy nem véletlenül hívtam el Emilit:) Hátha megtetszik neki Lénárd:) Na, jó, nem játszok Cupidot!
Csáó!
2010. január 9. szombat:
A tegnapi este után visszasírom a nyugodt napjaimat! Az egyszer biztos. Olyan kavarások voltak... Elmesélem az elejétől.
Én és Emili a buli előtt elmentünk a Torreádorba kicsit alapozni. Oda jöttek értünk Szaszáék. Már akkor egész jó állapotban voltunk :). Kivételesen Szasza vezetett, ezen az estén egyedül ő nem ivott. Elmentünk még Lénárdért, aztán irány a Little Melon!:) Nevéhez hűen csupa citromsárga volt, tele uv - csövekkel. Nem volt annyira káprázatos hely, mint a Dreamworld, de nem volt kicsi sem. Egy tánctér volt, de az nagy, a két végén egy - egy bárpulttal, amiknek külön neve volt. Az egyik, amelyik közvetlenül a bejárat után volt, annak Little Forever, a másiknak, ami mellett a ruhatár is volt, Little Always. Mivel a cuccainkat a kocsiban hagytuk, így a ruhatárra nem volt szükségünk :). Egy kicsit leragadtunk a Forever pultnál. Rövid időn belül kiderült, hogy Lénárd és Emili nem illenek össze. Majdnem össze is kaptak valamin. Azt hittem fuccsba megy az este. De mégsem, mert Tibi megmentette a helyzetet, és elvitte a srácot a másik pulthoz. Mi csajok hárman ott maradtunk. Egy idő után meguntuk az álldogálást, és szerencsére szuper latin számokat kezdett játszani a dj, úgyhogy elindultunk a táncparkettre. Úgy roptuk Emilivel, mint régen, és még Szasza sem szégyenlősködött :). A fiúk megunták, hogy csak lessenek minket, úgyhogy hamarosan csatlakoztak hozzánk. Tibi egyértelműen Szaszához ment, Lénárd az előzőekből okulva inkább velem táncolt.
Később kicsit elfáradtunk, mondtam Lénárdnak, hogy üljünk le és igyunk meg valamit. Emili valahová eltűnt, Szaszáék meg még bírták szuflával. Rendeltem egy Acapulcot, Lénárd pedig egy Peach Buck-ot, majd kerestünk egy szabad asztalt. Tök jól elbeszélgettünk.
"- Máskor is mehetnénk együtt bulizni.- mondta.
- Ja, nem rossz ötlet!- helyeseltem.
- Hová szoktatok járni?
- A Torreádorba. Emili ott dolgozik.
- Áh, hát akkor oda biztosan nem megyek.
- Mi bajod van Emilivel?
- Nem tudom. Van valami benne, ami taszít. Olyan pasiellenesnek tűnik, de közben Tibivel tök kedves.
- Nos... ezt talán nem kéne elmesélnem, de... Emilinek nemrég ért véget egy hosszú kapcsolata...
- És? Attól nem kéne ennyire ellenségesnek lennie!
- Végighallgatnál? Szóval... A srác megverte őt, nagyon csúnyán, alig tudott elmenekülni tőle Emili. Aztán megtalálta őt, elrabolta, megerőszakolta... Szerinted, mit érezhetett?
- Ó, nem tudtam. - Lénárd teljesen le volt döbbenve. - Sajnálom.
- Nem tudhattad, de akkor sem kellett volna undoknak lenned.
- Tudom, de engem Emili nem érdekel.
- Óh, miért? Van, aki érdekel, magadon kívül?
- Ez nem volt valami kedves, Jula!
- Sorry. Szóval?
- Van.
- És nem mesélsz róla?
- Velem szemben ül."
Na, azt hittem lefordulok a székről... Eltátottam a számat, ő meg csak mosolygott, és egyre közeledett felém... Ekkor odaértek Szaszáék. Huhh!
"- Merre van Emili? Nem láttátok?- kérdezte Tibi.
- Már egy ideje nem. Miért, hová ment?
- Fogalmam sincs. - rázta a fejét Szasza. - Felszívódott. Nem kéne ilyeneket tennie.
- Nyugi, Erik börtönben van!
- Az egy dolog. Anélkül is veszélyes lehet.
- Ez igaz. Keressük meg? - kérdeztem.
- Az ötlet nem rossz."
Elindultunk megkeresni Emilit. Lénárd is segített, bár nem volt túl lelkes. Én először a női wcbe mentem. Ahogy beléptem, majdnem elájultam... Tátott szájjal néztem egy csókolózó párt...
*szerk.:aki nem olvasta a Harry Pottert, annak elárulom, hogy a bouillabaisse egy francia étel, valamilyen kagylóleves szerűség:)
|
