Az ágy melletti feltúrt sportszatyorban
Ronggyá szaggatott, elhasznált holnapok.
Egy művirág meg talmi kristályváza
Felőrölt búza, megdarált kő vagyok.

A felborított műanyag kaspóban
Virág - ne hidd- nem virít soha.
Törökülésben ittmaradva árván
Nem az enyém ez: mások otthona.

Nem jön ide e-mail, sem szórólapok,
Reklámújság vagy meghívólevél.
Ha a szomszédokat kérded: azt mondják majd:
Üres a ház. A lakó már nem él.

Vagy él, de lement. Megszökött talán.
Egy holdtöltekor, világos éjjelen.
Egyszer biztosan végleg hazatalál.
Mikor fényesség jő, vakít a végtelen.

Hazatalál ő, testetlen, lomha fény.
Rezgés, mely sosem volt az enyém.