Halál torkából kibújtak a fagyott szavak
Ma ismét szerelmet álmodik a világ
Dobd le kötelékeid, mik visszatartanak
A zsákba kötött féreg is talál rést és kirág
Érezd, tüdődbe hogy áraml’ a tavasz illata
Rügyek bimbain reppen a bódult bogár
Beborul rózsaszínbe hitvány bokor, s a fa
Tél ereje megölni nem tudta, hát él tovább
Oly csoda ez, oly üdítő, felfoghatatlan
Zsivajgó gyerekhad lep utcát, játszóteret
S kövek ébrednek fel romló, ó falakban
Mosolyogva int sofőr gyalognak, hogy mehet
S nézd a koldust is: rongyát elhányva fut
Foghíjas szájából nem morc átok búj elő
Hunyt szemére egyenlőképp Nap sugára jut
Neki is, és arcát megsimogatja a szellő
Bátorodj, kit szobád hűvös fala emészt
Nyisd hát ki világra magányos ablakod
Hallgasd meg a tucatnyi csivitelő zenészt
Pezsdűlj, s mi visszatart, hagyj ott csapot-papot!
2008-04-09 |
