Csak szeretni vágytam nagyon,
Mint, kit sosem szerettek
Harminckét pénz lett e vagyon
Mit bolondok eltemetnek
Lázadó Krisztusként vittem,
Keresztem meghasadt az úton
Voltam lámpásnak, akiknek
Nem kellettem, hogy fény gyúljon
Mondtam, hogy: nem én kiáltok
Választ értetlen csönd lepte
S útszélen mindig leány várt ott
És lettem csapongó lepke
Nézz, bár szédültem halálba
Nincs más, ki ily tiszta szívvel öl
S vágyná, hogy feléledne, hátha
Egy jövendő lélekben belől
Elnyugodtak, ím felettem
A csattogó vonat-kerekek
Hagynak örökké szeretnem
Mint vesztve megtalált gyerek
Már csak a Mamára gondolok
A padláson itt van velem
S nem tudjátok, mily jó dolog
Hogy kezét el nem engedem
2008-04-11 |
