Lelkük hosszú útra indul, az emberi test már nem mozdul,

Fehér arca nyugodt teste, föld alatt lel rá az estre,

A fájdalom mit ekkor érzünk, összeroppantja a szívűnk,

Gondolkodni lehetetlen, az ember ekkor tehetetlen.

Nem tudod már, hogy mit érzel, tisztítótűzben vérzel,

Véres kezed véres lábod, nem szabad most meghátrálnod,

Gyűjts erőt és csináld bátran, csak te látszol a homályban,

Ha sikerült boldog lehetsz, de ha nem tönkre mehetsz.

Túl kell emelkedni rajta, hagyd elmenni ez a sorsa,

Idézd fel a szép perceket, miket együtt töltöttetek,

A boldog élet megillet, ha erős vagy megihlet,

Legyél erős, ne add fel, mert neked még élned kell.