1.
Nehéz szívvel jár
bús leány, odakinn
tavasz szellője köszön,
lágy fuvallat arcát simítja.
2.
Rigó kíséri hangos
füttyszóval, repdes
feje felett, megpihenve
fenyő ágra ül fensége.
3.
Bús leány egymaga
ballag kis fűszállak
tengerén, hozzájuk hajolva
bennük keresi az édes békét.
4.
Elvesztette boldogságát,
tudja, nem kapja vissza mátkáját,
benne vélte a zsenge szerelmet,
úgy, mint piros rózsa tüske nélkül.
5.
Hervadt piros rózsa
tüskéi szúróssá lettek,
őrizné tovább a leány
reménytelennek tartott álmát.
2000. ápr. 2.
Csomor Henriett
|
