Csend van egészen. A nézők nem figyelnek.
Másfelé járkálnak, dolgaikba mélyen
A szél bezárt ablakon levelet zizegtet
Elhagyott játékbáb vár a sötét erkélyen
Ma nincsen műsor, reklámlámpák égnek
Az út üres végig, házfalra betűt szór
Melynek gazdátlan dűl egy szomorú részeg
S ismétli egyre a szöveget, mi belül szól
Járdára záporoz, az eső hull, nem ő sír,
De ázik véle együtt kirakott pár doboz
S mintha arra fordulna a szobor kőszirt
Mely a színház párkányán állva omladoz
Kézzel tölcsért formál, úgy mered befelé
Arcát forrón rátapassza, ahogy ott áll
Évek kezdenek lassan peregni elé
Emléket idézni megreszketve próbál
Könnyre párát lehel, bár nem lát az ablakon
Olyanná lesz ismét - mint rég - csodássá e hely
Szerelmes Taminót Paminával vakon
Játssza, míg az éjjel kinyílik, mint kehely
Temetett, halott szavak élednek föld alól
Varázsfuvola szól, lehull a nehéz lakat
Éj királynőjének hangját hallja valahol
És szabadon röppennek fel a madarak
Tapsvihar szédít, a karzaton hű tömeg
Éjét angyalok szárnyán álmodja végig
S nem akar napot, mely tegnapot követ
Mely újra koldussá tesz, s józansággal rémít
A szél bezárt ablakon levelet zizegtet
Elhagyott játékbáb néz sötétben, vakon
Csend van egészen. A nézők nem figyelnek.
Másfelé járkálnak, s hideg van, nagyon-nagyon
2008-04-25 |
