Százharminckétéves lettem én nem meglepetés, hogy a föld kemény de nagyon- nagyon
A cappucinó forró, tejhabos legyen! Mocorgatom koporsószegem magam magam
Az évszázad gyorsan elszelelt holt költő már kutyának se kell: lazán, hazám!
Lehettem volna jó pap, ó! vagy kábítószerre szoktató kemény legény
De nem lettem, mert szívemen csak sárga, gazos fű terem magas bogas
Fülemből, mint homok, altatódal pereg hiába hívnál, Szeged, vissza nem megyek nem ám nem ám!
Nem örül az elvtárs, vagy úr? gyerek már közpénzen sem tanul csak gagyog dadog
Másnak legalább hitvány apja van nekem kétszáz forintot sem ér szavam bizony iszony!
Hallgassak inkább félve én? Mint leöltből száll a szép remény éj setétre?
Népemet az élet vágja pofon A katedráról új műszakba oson takarí- tani!
2008.04.25 |