| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A táncverseny Ideje:: 04-28-2008 @ 07:45 pm |
|
|
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl… ja nem, bocs, az az üvegvisszaváltó, eltévesztettem a házszámot. Szóval egy nem is olyan távoli ország városában járunk. Teljesen normális város volt. Vastag szmogfelhő, pocsék közlekedés, és a többi szokásos dolog.
Azt persze senki nem tudta, hogy ez a túlvilági lények kedvenc találkahelye. Még a főpolgármester úr sem sejtette, pedig főtt a feje rendesen a sok rendzavarás miatt: bandaháborúk, illegális gyorsulási versenyek, graffitivel pingált falak – azt azért elismerte, hogy némelyik igazán művészi kivitelezésű -, és a tereket ellepő deszkások, görkorisok, braekesek. Azt meg aztán nem is sejtette szegény, hogy egy szem lánykája előszeretettel vesz részt mindenben ami hozzájuk kapcsolódik. Igazán meglepődött volna. De ugorjunk egy kicsit.
Ugyanazon a verőfényes tavaszi napon két rejtélyes idegen is érkezett a városba. Az egyik magas, fekete hajú, kék szemű, a másik valamivel alacsonyabb, szőke, barna szemű, és mindketten igen helyesek. Akár testvéreknek is hihették volna őket, ha nem lettek volna halálos ellenségek. Felix, az angyal és Gabriel, a sötétség hercege. Meglepve néztek farkasszemet, mikor a város főterén összetalálkoztak.
- Te?! – kiáltották mindketten.
- Mit keresel te itt? Megmondtam, hogy ez az én területem, tűnj el innen! – mordult rá Gabriel, a másikra.
- Nem okoztál már épp elég kárt? Ideje, hogy te állj tovább, és békén hagyd ezeket a szerencsétleneket.
- Ugyanmár Felix, én csak megadom nekik amit akarnak: szórakozást. Arról már igazán nem tehetek, ha túlzásba viszik és saját magukat teszik tönkre.
- Napersze… - magadban, bezzeg élvezed. Gondolta. - És most mit tervezel?
- Unatkoztam, gondoltam valami jó buli után nézek. – vonogatta a vállát. - Na és te?
- Valahogy így szintén.
- Mi lenne, ha most az egyszer összefognánk? Szervezzünk versenyt, hadd örüljenek a népek.
Felix vonakodva bár, de beleegyezett, remélte, hogy most az egyszer tényleg jót akar a másik. Az időpontot egy héttel későbbre tűzték ki, megállapodtak a többi részletben, majd csettintettek az ujjukkal, mire egy halom szórólap termett a kezükben, és ki-ki ment a maga dolgára.
A verseny híre gyorsan elterjedt a városban és azon kívül is, természetesen a polgármester lányának (továbbiakban Lyla) figyelmét sem kerülte el.
Helyszínül a városi sportcsarnokot jelölték meg, ahol kényelmesen elfért az összes felépített pálya, egy tánctér, és persze a nézőknek sem kellett agyontaposnia egymást, hogy láthassanak.
A verseny hatalmas tömegeket vonzott. Az utcákat, tereket mindenféle ember és lény özönlötte el. A világ minden tájáról eljöttek, még olyan helyekről is, melyeket senki nem ismer.
Felix és Gabriel jó munkát végzett, de a neheze még hátra volt. A rámpák, ugratók, akadálypályák és a tánctér készen állt némi tértágítással egyetemben.
A megnyitó előtti estén 2 rejtélyes csapat találkozott össze egy éjszakai bárban, amely zsúfolásig tele volt emberrel. A csapatok vezetői (Felix és Gabriel) szinte egészen baráti módon üdvözölték egymást.
- Felix, mi valahogy mindig összefutunk. – mosolygott Gabriel.
- Hát igen. Sosincs nyugtom tőled.
- Ejnye, most nyugodtan megsértődhetnék, de tőled ezt bóknak, sőt dícséretnek veszek.
- Remélem ma éjjel nem csinálsz semmi rendzavarást, nem akarom veszélyeztetni a versenyt.
- Nyugi, jó fiú leszek, ne aggódj.
- Na, ettől félek én is…
- Hehe. Látom te sem egyedül érkeztél. Ha jól sejtem, holnap ismét ellenfelekké válunk a tánctéren.
- Jól sejted. A szórakozás kedvéért több más csapat is benevezett, kíváncsi vagyok Aaronék eljönnek-e.
- Biztos lehetsz benne. Ezt a bulit még egy tündér herceg sem hagyhatja ki, még ha olyan magasan is hordja az orrát, mint ő.
- Igaz. Remélem nem felejted el, hogy tisztességesen játszunk, semmi mágikus trükk. A szórólapra is ráírtuk ugyan, a szabályok is kötnek, ráadásul elszórtunk néhány csalás gátló varázsigét, de azért nem árt az óvatosság.
- Higgadj le, nem fogok csalni, de győzni akarok, mindenáron. Ne komplikáld túl, az idegesség árt a szépségnek.
- Majd meglátjuk.
- Miért nem tesszük egy kicsit izgalmasabbá?
- Mire gondolsz? – húzta fel szemöldökét rosszat sejtve az angyal.
- Látod ott azt a lányt? Hosszú fekete haj, kecses termet, gyönyörű, egzotikus arc.
- Látom, és? – Nem értette, hova akar kilyukadni.
- Ő lesz a győztes jutalma.
- Nem hiszem, hogy belemenne.
- És az kit érdekel? A győztes azt tehet vele amit akar. Persze ez csak a mi kettőnk egyezsége. Benne vagy?
- Ám legyen.
- Ez a beszéd, kezet rá!
Gabriel persze csak magának akarta a lányt, Felix csak azért ment bele, hogy megóvja, sejtette, hogy mit forgat a fejében a másik, angyal lévén pedig mélyen elítélte ezért, s naívan hitt a lány ártatlanságában. De Lylát (mert mondanom sem kell, hogy ő volt az) nem kellett félteni. Épp egy újabb rejtélyes alakkal flörtölt, akit se Felix se Gabriel nem ismert fel, csak mikor közelebb mentek, hogy szemügyre vegyék. Egész addig nem ismertek rá, míg meg nem hallották senkivel össze nem téveszthető, mély hangját, mellyel képes bárkit levenni a lábáról, és idegesítően hízelgő hanghordozását.
- Aaron! – Kiáltottak fel ismét szinte egyszerre.
- Heh, ti is itt vagytok? Sejthettem volna, hogy a ti kezetek van a dologban. Mikor lettetek ilyen jóban?
- Nem vagyunk. Unatkoztunk. – Felelte egykedvűen Felix.
- Egészen megsértődtem, hogy nem kaptam személyes meghívót, de megbocsájtok, biztosan elkerült, még szerencse, hogy Blaze épp erre járt.
- Nem meghívásos verseny. Az jön, akihez eljutott a hír. Nem kivételezhetünk senkivel sem. – Gabriel helyeslően bólogatott. – És veled mi történt? Alig ismertünk rád.
- Tudod, hogy van ez, a divat változik. Most a kék, zselézett haj a menő, cikk-cakkos füllel. Az arcom meg már unalmas volt, így változtattam rajta egy csöppet, odahaza ez most nagyon népszerű. Ja és a szemem csak színes kontaklencse. Ez a neonkék olyan a sötétben, mintha világítana a szemem. Hogy tetszik?
- Nem találok szavakat… - Felelt némi gúnyos felhanggal Gabriel, de Aaron annyira el volt telve magától, hogy észre sem vette. Magában persze még hozzátette: „Ennek agyára ment valami, de nagyon”.
- Egyébként ismeritek ezt a szépséget? Lilla…
- Lyla – szólt közbe a lány bosszúsan, de azért szinte csüngött a srácon.
- Mindegy. Szóval ő a város főpolgármesterének egyetlen lánykája. – Az angyal s az ördög jelentősségteljes pillantást váltottak, de ez sem tűnt fel senkinek.
- Hát mi akkor nem is zavarunk, holnap találkozunk a versenyen.
- Bizony, és ezúttal semmiféle trükkel nem győzhettek le.
- Hmpf. – Sarkon fordultak, és igyekeztek minél messzebbre kerülni a társaságától.
- Uh, ez rosszabb, mint amire számítottam. – Fakadt ki tőle szokatlan módon Felix.
- Nem irigylem a tündéreket ilyen örökössel.
- Azám. Megyek, a srácok várnak. A stadionban találkozunk. Sok szerencsét!
- Neked nagyobb szükséged lesz rá. – Vigyorgott Gabriel, kivillantva hegyes fogait, de Felix csak legyintett és félszegen mosolygott, majd egy pillanat múlva eltűnt a tömegben.
Az este hátralevő része viszonylag eseménytelenül telt, rég nem látott barátok és ellenségek találkoztak és néztek szembe egymással, fogadásokat kötöttek, iszogattak, buliztak.
A másnap reggel mindenkit nyúzottan, de izgatottan ért. A város az előző napoknál is jobban felpezsdült, emberek százai hömpölyögtek a sportcsarnok felé a reggeli napfényben.
A résztvevők már jóval korábban ott voltak, hogy legyen elég helyük és idejük a felkészülésre. Így vették kezdetüket az első nap eseményei. Minden sportágban megtartották a selejtezőket, valamint zenei fellépők, és extrémsport bemutatók is várták az érdeklődőket. A legnépszerűbb a falmászás volt, és a braektánc vetélkedő vonzotta a legtöbb nézőt.
Már az elején kiderült, hogy melyik három csapat között fog eldőlni a végső győzelem, de a vége még messze volt.
Aznap este ismét megtelt a kocsma. Ittak, buliztak, elemeztek, esélyeket latolgattak. Másnapra maradtak az elődöntők és a döntők, valamint a záróparty.
Felix és Gabriel egy-egy pohár sör mellett beszélgettek:
- Ennél sokkal erősebb mezőnyre számítottam. – Panaszkodott Felix.
- Őszintén szólva én is. Egyedül Aaronék tudják tartani a lépést velünk.
- És láttad azt a lányt?
- Lyla?
- Igen, őt. Mindig ott sündörög körülötte.
- Felix, ne mondd, hogy téged is elcsábított az a kis boszorkány? – Kuncogott Gabriel.
- Ugyan, dehogy. Csak meg akarom őt óvni a gonosztól, már így is sötét aura veszi körül. – Legyintett lemondóan.
- Ehe. Persze-persze. Engem nem versz át ezzel az álszent szöveggel, haver. Le sem tagadhatod, hogy férfi vagy.
- Elég! Tudod, hogy nekem nem szabad ilyeneken gondolkodnom!
- Aha. Még mindig régimódiak vagytok ti ott fenn.
- Ne vihogj már! Idegesítő vagy!
- Te meg röhejes. Viszont mostmár még jobban akarom a lnyt. Kíváncsi vagyok a reakcióidra.
- Pff. A csapatod nincs formában, így nehéz lesz.
- Ne becsüld le őket. Nem kellett maximumot nyújtaniuk, hogy könnyedén bejussunk. Jól figyelj majd holnap!
- Alig várom. Na, igyunk még egyet!
- Ez a beszéd! Kezdesz hasonlítani rám! – Nevetett.
- Fogd be! – Mordult rá Felix. –Ez nem vicces.
A másnap reggel is kissé kótyagosan ért mindenkit. De a csarnok mégis rekordsebességgel telt meg. Délelőtt kilenckor szinte megmozdulni sem lehetett. Persze senki nem gondolta végig, hogy ennyi embernek normál esetben lehetetlenség lenne beférnie némi mágia, vagyis inkább túlvilági erő nélkül. De hát az embereknek néha fáj gondolkozni.
A legnagyobb érdeklődés még mindig a braektánc versenyt övezte. A döntőre este nyolckor került sor, a papírformának megfelelően Felix és Gabriel csapatai jutottak be. Az emberek szinte egymáson tapostak, hogy minél közelebb juthassanak a színpadhoz. Az első sorban Aaron ácsorgott, és dühösen, megvetően pislogott, látszott rajta, hogy legszívesebben egy kedves kis átokkal haza küldené Gabrielt, aki elvette győzelmi esélyeit. Ő viszont szemtelenül rávigyorgott és sokat mondóan kacsintott a tág szemekkel bámuló Lylára, aki szinte elolvadt ettől. Aaronnak elege lett, magával akarta vonszolni a lányt, de tudomásul kellett vennie, hogy ismét alul maradt.
A csapatok közben kivonultak a színpadra, és a zsűri is elfoglalta helyét a pódiumon. A dj megpörgette a lemezt, és kezdetét vette a végső párbaj.
A srácok alaposan kitettek magukért. Soha nem látott trükkökkel kápráztatták el a nézőket. Néha követhetetlenül gyorsa mozogtak. Tizenöt percnyi tömör élvezet. Észre sem vették, és már le is telt. Némi közhellyel élve a szűrinek tényleg nagyon nehéz dolga volt, embernek kellett lennie a talpán, aki meg tudta állapítani, melyik csapat volt a jobb. Nagy nehezen végül szavazással döntöttek. A győztes pedig: Gabriel és hű csatlósai az alvilágból. Egész kis hangorkán kerekedett a bejelentés nyomán. Felix pedig emelt fővel fogadta a vereséget, a legnagyobb barátságban fogtak kezet egymással.
Felixék lekullogtak a színpadról, Gabrielék meg csaptak egy kis örömünneplést, bemutatták leghajmeresztőbb trükkjeiket újra.
Felixéket eközben rajongók hada várta az öltözőnél. Kissé megszeppenve osztogattak autogrammot. Ekkora figyelemhez nem voltak hozzászokva. Gabriel persze fürdött a népszerűségben és minden percét kiélvezte.
Este természetesen hatalmas záróbulival fejelték meg a rendezvényt.
Gabriel nyereménye (Lyla) társaságában jelent meg, Felix pedig tüntetően elfordította róluk a szemét. Önmaga számára is nehezére esett bevallani, hogy bizony halálosan féltékeny. Meglepte ez a felfedezés. Azt hitte az angyaloknak nem lehetnek ilyen vágyai, érzései. Úgy látszik tévedett.
Borús hangulatban hagyta ott a kocsmát. Hirtelen zavarni kezdte a zaj, szüksége volt egy kis friss levegőre és fejtisztításra. Sétálni indult hát az éjszakába. Eléggé meglepődött mikor egy ismeretlen árnyék csatlakozott hozzá. Valahogy ösztönösen érezte, hogy egy lány az, és furcsa bizsergést érzett. Egy darabig némán sétáltak egymás mellett, de érezte, nem bír uralkodni magán, megragadta a lány karját, magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Csak ezután eszmélt rá, mit tett. A lányra nézett, s Lyla ugyanolyan meglepetten nézett vissza rá, épp akkor értek egy utcai lámpa fénykörébe, így tisztán láthatták egymás arcát.
- Én…én…azt hittem Gabriel az, messziről ugyanúgy néztek ki…én…nem akartam… - dadogott a lány mélységes zavarban és értetlenségben.
- Nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy így letámadtalak, nem tudom mi ütött belém. Legjobb, ha én most elmegyek.
- Igen…én pedig megkeresem Gabrielt.
Lyla elsietett arra, amerről jöttek, Felix kábán bámult utána míg el nem tűnt. Fogalma sem volt mit kéne tennie. Vissza a kocsmába nem mehetett, se Lyla, se Gabriel szemébe nem tudott volna nézni, másnap meg még dolga volt, úgyhogy a Mennybe se menekülhetett, és különben sem tudta, hogyan fogadnák odafent.
Végülis az utcán bolyongva töltötte az éjszakát, reggel pedig a stadionhoz ment, hogy mindent eltűntessenek és visszaállítsanak. Gabriel már várta.
- Hát te merre jártál? Egész este nem láttalak.
- Nem volt kedvem bulizni.
- Még mindig a vereség bánt?
- Dehogy. Most te győztél, majd legközelebb én fogok.
- Á, már tudom. Lyla. Ő bánt, igaz? Ne aggódj, nem csináltam vele semmit, olyan fura volt egész este.
- Hm.
- Na mindegy. Takarítsunk össze, ma még más dolgom is van, pár napig hanyagoltam a világ szenvedését. Hupsz, ezt nem kellett volna előtted, na nem baj, most úgysem tehetnél semmit.
- Te rohadék… - morogta Felix.
- Tessék? Mondtál valamit?
- Dehogy.
- Ejnye, rossz hatással vagyok rád. – Nevetett fel éles, jóízű kacagással. – Szóval akkor háromra.
- Oké.
- Egy…kettő…három
Egyszerre csettintettek az ujjukkal és a berendezések mintha életre keltek volna. Maguktól a helyükre repültek szép rendben.
- Na ezzel megvolnánk. Én megyek, egy élmény volt veled dolgozni Felix, látod jó kisfiú voltam, nem csináltam balhét.
- Igazán meglep. De nem vártam, hogy megjavulsz, egy perc múlva úgyis olyan leszel mint eddig. Menj, ne is lássalak! Holnaptól újra ellenségek leszünk.
- Tudom. De mondok én neked valamit. Te vagy a kedvencem a sok felfuvalkodott égi hólyag közül. Szívesen megküzdenék veled egyszer!
- Ej, mióta vagy ilyen érzelgős?
- Nem tudom, úgy látszik te is rossz hatással vagy rám. Ég veled!
Azzal el is tűnt a láthatáron. Felix egy darabig még állt, majd néhány mély levegőt vett és nehéz szívvel indult haza, szívében félelemmel, hogy vajon mi lesz a büntetése, és a bánattal, amiért újra maga mögött kell hagynia a Földet, de ezúttal a szívének egy darabjával együtt.
Életében először megtudta mi az: szeretni, elveszíteni valamit, és együtt élni a fájdalommal. Talán ez épp elég büntetés volt. A jövő pedig még rengeteg dolgot tartogatott számára…
VÉGE
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-28-2008 @ 07:45 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 04-28-2008 @ 09:59 pm)
Comment: Nagyon jó írás, élvezet volt olvasni.:)))))))) Puszillak |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 04-28-2008 @ 10:19 pm)
Comment: És igen, végre az első hozzászólás :)) Mindig halálra izgulom magam, hogy milyen lesz a fogadtatása :)) Örülök, hogy tetszett :)) Puszi :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 04-30-2008 @ 11:04 am)
Comment: Most olvaslak előszőr, de ígérem nem utoljára. Nagyon tetszett az írásod,...érdemes volt elolvasnom,...és szivesen olvatalak. Ölellek |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 04-30-2008 @ 02:46 pm)
Comment: Köszönöm agnes :) És nagyon örülök :) De szerintem egy másik, hasonló oldalon már találkoztunk (nem reklámozok), csak ott Timy néven szoktam írni :) Persze, lehet, hogy keverlek valakivel és ez esetben elnézést kérek :) Puszi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 04-30-2008 @ 04:40 pm)
Comment: Keveredás kizárva,...már olvastam tőled. Akkor nem véletlen, hogy ez tetszett. Puszi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 04-30-2008 @ 04:49 pm)
Comment: Gondoltam :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 04-30-2008 @ 05:55 pm)
Comment: Írásod érdekes, olvasmányos, szerettem olvasni... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 04-30-2008 @ 06:04 pm)
Comment: Köszönöm :) |
|
|
|
|
|
