Régen volt idő, mikor hittem önmagamban,
Hittem vadvirágos rétben, éltető tavaszban.
Hittem a szépben, mesékben, és csodákban,
Ma döbbenten látom; csak ébren álmodtam.

A lelkem összetörték, kikben vakon hittem,
Gyatra kis ajándék volt, ha a szívem vittem.
A barátság és a mosoly tőletek addig tartott,
Míg anyagi,érzelmi támogatást tőlem kaptok.

Hosszú évek óta betegségben szenvedek már,
A szívem nem bírta ki veszteségeim sorozatát,
Orvosok, kórházi kezelések mit sem segítenek,
Nem adhatják vissza már az elvesztett hitemet.

Nagyon rég volt, hogy hittem önmagamban,
Hittem vadvirágos rétben, éltető tavaszban.
Hittem a szépben, mesékben, és csodákban,
Ma csak egyben hiszek,
a   m e g v á l t ó    e l m ú l á s b a n...

Hinnék én az emberekben, hinnék én az Úrban,
De lelkem, szívem helyett csak mérhetelen űr van.