Két szív, egy gondolat
Két barát ül egymás mellett. Az egyik olvas, a másik ír. Mindkettő vár valamire. De mire?
Hiába ír az egyik, ha gondolatai elragadják, s csak arra tud koncentrálni, hogy a másik mikor szól hozzá. Vajon mikor? Bárcsak eljönne már az a pillanat! - vetül a gondolataiba. Hónapok óta hiába vár 1-1 kedves szóra, nem kapja meg. Talán dacból? Felmerül benne a szívbemarkoló kérdés: Ennyire nem számítok már? A kérdés gondolataiba elhangzott, de a válasz még várat magára. Mikor kap rá feleletet? Mikor? Visszhangzik a fejébe a kérdés. Szólni nem bír, vagy nem akar. Írja tovább szíve szavát.
A másik olvas. Megállás nélkül olvas. Az olvasás csak álca, hisz titkon reménykedik benne, hogy társa egyszer hozzá szól, úgy mint régen. Visszagondol az együtt töltött pillanatokra, és szíve sajog. Nem! Nem szabad engednem! - villan az agyába. Dacol a lelke szavával, s nem szól szeretett barátjához. Csak némán olvas tovább. Tovább. |