Elszorult szívvel vártam a vonat érkezését, melynek pontban tízkor kell majd megjelennie.

- Hamarosan megjön - gondoltam magam. Féltem, sőt reszkettem, hisz mi lesz, ha körbenézve, meg sem ismer, vagy ami a legrosszabb, nem fogok neki tetszeni!?

Nem fogom túlélni azt a szégyent! Elég gyakran jártak pesszimista gondolatok a fejemben, sajnos épp egy ilyen időszakban voltam.

Hogy csillapítsam növekvő félelmemet, úgy gondoltam elindulok a padok felé, s majd ha megjön úgy teszek, mintha a legnyugodtabb ember lennék a világon. Egy vonat jött jobbról, de örömmel nyugtáztam, hogy ez nem az, hisz amit én vártam, annak balról kellett érkeznie.

Teltek-múltak a percek, s az órámra pillantva egyre izgatottabb lettem. Legszívesebben elfutottam volna, és meg sem jelentem volna a találkozón, de tudtam, hogy ezt nem tehetem meg. Egyrészt gyávaság volna, másrészt pedig gerinctelenség.