I.
Szívvel előre, tova úgy rohanni valami őrült vihar-szélben;
inni csodapatakból, és szépen festeni színekkel mind ami volt régi szürke.
Meddig tart a hős- öreg szerelmes láng, és hány szép szemből csinál farkasszemet? Hová táncol izzó, vad éjji menet,
s, láncol magával lehet; viruló kéj ráng.
Kibontakoznak tűzvirágok, vörös, tarka szín éjviolák, de álarcok feslenek, oltják báj hevét kegyetlen igazságok,
Olajfák
esküdnek viharkék éggel, tovahord álmot, gyújt igazságtok..Kik, merre vagytok Kinek prédikáltok.ó ti vas-papok,
égen és földön vad hitetekkel?
Gyilkos, kit talál élőt? Anyakebel hord tán most olyat? Kik, merre vagytok
Életellenségek?
S Erős Szabadok
élhetünk? Hordhatunk vállon életet?
Akik szívtelenség ellen küzdenek; - szívvel előre ó,most törhetnek rabok?
II.
A felejtés honába
vak szekerén kerengő múlásnak
van igen szép világa.
S, állnak felhős aratásnak
felejtett földiek;
hol rontás van, ott romlás;
Dél dönget tán fület
csupán, kergetni néha csöndet.
S, kenyérbe tűnik az aratás.
És csupán zord zápor-futás,
mi istent kérő fohászt követ.
És ott rontás van, és romlás,
Mert felejtenek.
|
