Ha a cimbalom húrja elszakad,
s nem rezeg tovább,
az ütő a levegőben megáll,
egy végtelen pillanat ez már

Egy sóhaj, s ő fellebeg csillaghonba
üzenetei sok-sok évig,
mindörökké,
felidéznek nem felejthető szép napokat

Mint lágy tövis szúr
/ sebzi szívem rögvest /
ha tört ág, halott levél
szemem elé beesvén,
áttöri
passzivált érzés-burkom felszínét

Énje ki-kikukkant:
itt köztetek él lelkem-lelke
DE
nem hallgathatok már szavára,
annak savára-borsára
sem az akkor régen,
Ópiumként beszívott,
jólelkű tanácsára

Oda is juthatok így,
mint ki jó pásztor nélkül,
elkószál e romlott világban

2008.06.05.