A hajnal első órái, világosra festették az eget. A nyitott ablakon keresztül beszűrődő, élesen csengő madárhangokra ébredtem. Még álmos vagyok de a kialvatlanság most nem nyomaszt. Az éjszakai varázsló hatalma szertefoszlott. Az álmomban életrekelt boldogságot, szétzúzta a testetöltött valóság.Nagyot ásítok, nyújtózkodok. Még egy darabig hallgatom a madarakat. Nem sokáig, mert az első villamos csörömpölése, egy-egy, le és felszálló repülőgép zúgása, elnyomja a természet hangjait. Az útnak induló civilizáció, átrobog a városon. Most nincs kedvem az e-világi élethez. Fölkelek. Elkészítem a reggeli kávémat. A fotelban összekuporodva, fázósan kortyolgatom és jólesik ellenni, még egy kicsit a gondolataimmal. Az ember, aki rádöbben halhatatlanságára már nem rabja az anyagvilágnak. Akkor vajon mi értelme az anyagi megvalósulásnak? Van értelme. Olyan fajta megtapasztalást ad, amihez másképp hozzájutni nem lehet. Ajándék ez, az embernek. Nagy kincs, amit sok esetben meg sem tud becsülni. Az életnek ezt a csodáját legtöbben, észre sem veszik.