| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Egy gondolat a bűnről Ideje:: 08-25-2008 @ 09:59 am |
|
|
|
|
Nem rég valami hajnali esőről verseltem,
Meg egy fiúról, aki a kedvesét várta,
S azóta azt vettem észre, hogy szétesem,
Cseppekre hullok szét, mint a felhők.
Jónak lenni jó, és bizonyára jó hinni,
Hogy az élet tiszta lehet, mint az esővíz,
De kell még bele valami, ami összetartja,
Amitől a testben marad a lélek.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-25-2008 @ 10:04 am
| Hozzászóló: Mandula (Ideje: 08-25-2008 @ 10:22 am)
Comment: "Amitől a testben marad a lélek."- nagyon tetszik ez a gondolat :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 08-25-2008 @ 02:23 pm)
Comment: Érdekes gondolat.... Gondolatokat indít el.:) Tetszik. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 08-25-2008 @ 07:48 pm)
Comment: Az esővíz sem tiszta minden esetben... Hogyan lehetnénk teljesen tiszták mi- emberek? Tipródásod hasonló az enyéimhez. Ne emészd magad!-mondja a bagoly a verébnek. )) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: silentium (Ideje: 08-26-2008 @ 08:48 am)
Comment: Köszönöm a kedves hozzászólásokat! Eroica: ez nem tipródás, inkább elmélkedés azon, hogy hol húzzam meg a saját határaimat. Mennyire érdemes elvekért élni és mennyire az élvezetért. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 08-27-2008 @ 11:04 am)
Comment: Nem a feltett írásod miatt jöttem ide, hanem a válaszod volt az oka, amit Eroicának írtál! Nem írnék most arról, hogy talán meg kellene kérdezni Giordano Bruno-t, Huszt János-t, vagy ama 500 bárdot, kik dalolva!, hogy csak néhányat mondjak. Viszont az is biztos, hogy az élet már rég nem ér annyit, hogy érdemes lenne érte meghalni. Hogy hol húzd meg a saját határaidat? Egyszerű ez. Ha úgy tudsz élni, hogy nem kell elfordulnod soha a saját tükörképedtől, már nyertél. És vesztettél is. Így aztán ne határokat huzigálj szerintem, hanem egyensúlyt keress. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: silentium (Ideje: 08-27-2008 @ 12:34 pm)
Comment: Talán igazad van, kapitány úr, talán nincs. Az egyensúly, mint fogalom, valahol ott van mindannyiunk fejében, és úgy hisszük, létezik. De nehéz két olyan dolgot illetően egyensúlyról beszélni, amik kizárják egymást. Itt pont erről van szó: élhető-e úgy ez az élet, hogy nem teszek semmi olyat, amit szégyellnék? Persze ez a határ idővel változik, az ember megbékél azzal a valakivel, akivé lett. De ehhez először azzá a valakivé kell lenni, akivel meg kell, hogy békéljen. És ez sokszor fájdalmas.Örülök a kommentárodnak, jobban, mintha a versről írtál volna :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 08-27-2008 @ 12:46 pm)
Comment: Köszönöm a válaszod, de látod, éppenhogy egyről beszélünk. Azt írtam: nyertél, és veszítesz is. Ezt kell egyensúlyban tartani. Hogy ne veszíts annyit, hogy később a falba vers a fejed, hogy miért hagytad elszaladni a lehetőséget, viszont ne nyerd el a főapácai kinevezést se!:) Tudom én, hogy nehéz dolog. Dehát a lét nem mézeskalácsból font szögesdrót. És a változás olykor feloldozást hoz, máskor pedig bűntetést. A sors ugyan maga írja az utad, de Te fogod a kezét. Ha minden ember bölcs lenne, nagyon monoton lenne a Világ! Néha jó megőrülni, néha meg a kicsinek megörülni. A többit meglátod! (Mondta a vak a világtalannak):) |
|
|
|
|
|
