Visszapillantó

A régi rendszer szabályai neveltek
Az ízlésem is ők szabták meg
A „tudatom” is ettől függött
Az elvtársak, elvárásai szerint
Ki törődött ezekkel fiatalon?
Asszonyt akartam és gyereket,
Lakást, bulis hétvéget,
jó munkát, állandó délelőttöst,
S az olcsó lottón, jó nagy ötöst

Működött a dolog, nem lázadtam,
-a semmi ellen- nem ráztam az öklöm
Csak éltem jövő képemmel
ifjan és tündöklőn
Nem ittam többet mint mások,
nem csaltam táppénzt sem
A lakást, amit kaptam
munka után újítgattam
és bandukoltam a nyugdíjam felé

Szegény Zoli, mekkorát tévedtél!
Másoknak e nyugalom elnyomás volt
Ők látták okos szemmel, hogy jó,
ha szétzavarják a békés akolt
Addig féltek a KMK-sok,
mára már a munkás a sok
Annyira senkik lettek,
hogy az aluljárónál
csak a földben lehetnek lejjebb

S a ma tündöklő fiatalokat
e rendszer szabályai nevelik
Kendermag egyesület jelenti fel magát
pökhendien, - mintha egy slukk után –
kívánna az új vevőnek: Jó éjszakát!
Politikusok posztokba jól beágyazódva
demokratikusan ellenzékét
az APEH-ra sózza
„Népét” ostobának nézi,
de képviseli szívesen, „tiszteletdíjért”

Szegény Zoli, mekkorát tévedtél!
Elkapott téged is a szabadság szele
A tilos immáron szabad, bomlik a fal
Tömegek éljeneznek. Az NDK-nak vége,
Szovjetunió széthullott,
nem kell a kénye!
Vértelenül, forradalom tábornokok
óvatos puccsal
európába viszik a nemzetet,
kiosztva pár millió koldusbotot

Azoknak, akik negyven éven át
építettek valamit, amit egyszer
elvettek már erővel, azután tisztelettel
Most mások licitálnak rá
Olyan pénzekért, amilyenekről
emezek még nem is hallottak
Az adózatlan kilenc forint per óra
volt a havi mérvadója
Becsületre tellett belőle  

Kőbányai sört szopogattak
A gyár tövében állt a KIOSZK
A Fradi hétvégi meccsén viccelődés
volt a téma és a KI MIT TUDOK
Az ÖTÉVES TERV ment magától
Hullottak a százhúsz százalékok
Miért beszéltek volna róla,
hogy a Kádár Jani bácsi mit mondott,
amíg a Margit-szigeten este
párok, önfeledten csókolóztak

A tányérsapkás Zsiguli vigyázott rájuk
Messziről hallhatóan zakatolt 
a kinyúlt vezérmű láncuk
elzavarta a rosszban sántikálót.
Guta melegben fogyott a sör
a kertmozi előtt fiatalok „Fecskét”,
a jobbak Malborót szívtak
Egy tízesből töltik az estét
Valamiért, úgy tűnik szabadon
Ők is isszák a sört, de csínján
röhögcsélve a padon

Őket még pofon vághatta a tanár
A szülő ezért nem vett véres bosszút
Párját otthon tette mellé, habár
ezt ma már törvénnyel toroljuk
Ez volt az igazi rabság! A büntetés,
megtorlás a bűn üldözése
Halálért, halál járt
A határokat németjuhász kutyások védték
Piros útleveleinkbe pecsétet nyomtak
nyomtalanul nem lehetett
hátat fordítani a honnak

Imádták az egyenruhát a lányok
Katona ifjak büszkén masíroztak
Bevonulási segélyből indultak hadba
Munkahelyén a kollégák is visszavárták,
s visszavárta a megszokott munkapadja
Mikulás csomagot osztogatott a szakszervezet
a művelődési ház aulája tömve
boldog arcú gyerekkel
Népszerű színészek hakniztak
befröccsözve, de nagy-nagy szeretettel

Konfekció öltönyök, FÉKON ing alatta
Alföldi cipő, mi korát túlhaladta
A nők karton ruhákban, de már
a tűsarok a divat
lapos talpút nem hordtak,
csak az idősek és a maradiak
Egy forintos a metró,
ugyan annyi a tantusz
Saját telefonhoz nem tudni
mikor és hogy jutsz
A mobiltelefon még SCI-FI

Wartburghoz vagy a Trabihoz nem is illene
Nem úgy a KTSZ műbőr fejtámlája,
a bólogató kutya, a műszőr üléshuzat
A türelmesebbje tizenév után
száguldozhatott az új Zsiguliján,
de volt, akinek csak Simson jutott
A Tsz-ig elrobogott vele
Egy húszasért lett a tankja tele
Legfeljebb a hátán hordta a horgászbotot

E kór körkép így még, nem teljes
Ez a korszak roppant terjedelmes
Ingyen oktatás és egészség,
kis lakbér, amiért az IKV kezel
társbérlet, ikertelefon
A deviza tabu, fekete, de
jó árfolyamon
A vánkosok alatt kamatoznak
Bár nincs infláció,
mégis az arany a legjobb
tranzakció

Egy jól sikerült ilyen után,
színesben jöttek az adók
Öt havi bérért vehettünk
tévét, robbanót
Szabályozott tudatunk elvtársak
agitáló káderek kezében
A rendszer függő mellén
lapul az érdemérem
Nagy ez a büszkeség! Szemét mára
Mázas lemez a régi szekrény alján
Megfakult pártkönyvek lapjain
a letűnt rendszer ideológiája

Nos, ez mind a múlté
Most más szelek fújnak
A rendszerváltás esélyt sem adott
polgárháborúnak
Ez így helyes! – vallom
A nagy kerék továbbhaladt
be kell látnom,
de közben nőttek más falak
Nem kell határőrség,
mert utazásra a semmiből,
semmi sem marad

Arra szavazhatok akire csak tetszik,
de hisz mindegy. Egy jó koalíció
többségben üli a nagyház székeit
Nincs több variáció
Voksom szálkákra szaggatja egy gép
Néhány botrány hullám csapdos
A bulvár hízik, jól élnek belőle
Nosza csak, így tovább! ELŐRE!
A húszmilliós AUDIKON

Ó, a múltat én nem sírom vissza,
de a velem egykorúaknak azt
kitörölni nincs jó radírja
Ezért csak nosztalgiából vissza-visszatér
és kesernyés vigyorral hallgatja
amit az új kormány ígér,
S hogy mennyit hisz belőle el?
Nos ez kérdés sem lehet soha,
mert ki e maszlagot megeszi,
az bizony ostoba

Én e fölé helyezem magam
Hitem, maradjon csak az enyém
A politikát fülem mögé folyatom
Megpróbálok nélkületek boldogulni
egy tisztességes vonalon

Szegény Zoli, ha megint tévednél,
bajod akkor már temérdek!
Remélem nem létem
soha sem lesz államérdek

 2006