Tavaszunk már múlt héten
átaludta a telet,
nincs ideje egész évben,
jövőre könnyebb épület!
 
Vega-sali kacérkodik
kevés zöldségszeleten,
a párom, aki üregi nyúl,
mindennel elégedett.
 
Solárium fehéredik
vérző néger arcokon,
hajzuhatag szorult fele
korpázik az ablakon.
 
Tiltott seprűkön henyél
sok vasorrú és ravasz,
ezért jön az újabb törvény
mi eddig volt: mind megmarad.
 
Egy zenész billen-ujján
gondoskodó felület,
hánya-veti hű ritmusát
zabálják az emberek.
 
Homokozónk olyan szép lett
(A Főkert péppé simította,)
jött gyerek, s az egészet
fél óra alatt összeb@....
 
Kis Tóbiás még nem érti
a plazmán zengő színeket,
elgyurmázza hát vagyonát,
Sebaj! – van még annyi hitelem.
 
Háziállat lett a sárkány
mert elfogyott a libacomb,
felhizlaljuk almafáját
és majd ehet fűmagot. 

Költőnk fonott kopácsa
magolja a címeket,
feledkezve önmagára
nyárson süt meg rímeket.
 
Egymás ellen ásítani
mert munkabérünk megkopott,
Húzd rá cigány! – csak azért is
az éjt villantó szirmokon.
 
Szellőszekrény, panorámás,
nettó hatvan, kiadó,
a villanyórát rég lekapták
rezsije nincs, tök olcsó!
 
A vendéglátós jól benézett
s ahogy szokta, el is ment,
kényeztetett törzsvendégem
úgyis mindig ráfizetsz.
 
Szenes kályha sopánkodik
egy autóbontó tetején,
nem érti, mi mostan dívik,
a sok meleg tüntetés.
 
Üveggolyónk kigurult már
a mindent töltő napokból
berúgunk a pc-rumtól
szenved az éjasztalon.
 
Patak partján szöcske lábon
halihóznak a kövek,
kilesték a mennyországot:
nakonxipán őrület.