Ha az idő eljön menni kell
S nemtörődve semmivel,
Itthagyni csapot-papot
Kiélvezni a napot
Kitölteni az órát, élni most
Amíg lehet.
Ha az idő eljött már nincs tovább
Nincsen család, s víg unokák,
Csak az öreg Nagypapa
Hintaszék, a telitömött pipa
Az öreg pokróc, egy sóhaj
S nincsen többé édes élet.
Az idő, eljő nem kétséges:
S a nekünk jutott élet véges.
Az idő nem vár, csak mi várunk
S méregetjük összedőlt kártyavárunk,
Mint a gyermek, ki még remél
Ennél biza csak jobb lehet.
Az idő eljött, egyedül vagyok
A pipa üres, a kegyelet lerótt
Még sincs sehol a Nagypapa.
Hintaszéke csak áll ahogy hagyta,
De megmaradt a dohányillat,
Az aromás pipafüst emléke.
Az öreg sakk-készlet porosodik
Bőrfotelja árválkodik
Mintha gazdáját várná hűségesen.
A család itt maradt, egyedül, árván
De örök az emlék nekik, s nekem
Míg élek el soha nem felejtem.
|