Őszülő fejemmel tanulok most mosolyogni újra
szigorúan szabályok közé terelve értelmem útja
az érzések, emlékek vasbeton falak mögé zárva
de tanulok újra mosolyogni emberre, és világra.

A nevetésemben még hamis hang cseng vissza
lelkemben a kék színt sűrűn még fekete borítja
de tanulok... tudni kell mosolyogni, és nevetni
élnem csakis úgy szabad, ha még tudok szeretni.

Az Univerzumot alkotó mikro- és makro világ
logikusan elemez tudást, bölcsességet, és hibát
ám tudatalattinkat nem irányíthatja a tudomány
paradoxon, hogy az agy vizsgálja saját önmagát.

Azt hiszem, sok bölcselet, és tudományos tétel
sosem ér fel egy szál pipacs mezei szépségével
könyvek százaiból sem tudja megtanulni senki
hogyan kell őszintén szeretni, és vígan nevetni.

Ez az Úr adománya, nem kérheted, de kaphatod
mosolyogva kezdeni, fejezni be mát, holnapot
keserű, fájó emléket elhagyni talán sosem lehet
De ne add fel! Emeld a csillagok felé a szemed!