| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
hajléktalan a világ Ideje:: 11-25-2008 @ 01:03 am |
|
|
|
|
Magam alatt éreztem a lábaimat már, halkan duruzsoltak fülembe a ropogó cigaretták. Beléd harapok, könnyedén egy borospohár ajkáról. Néha ez minden. A város kihalt, figyelem a percegő életeket. Olyan hosszú az idő. Veled? Örvénylik egy jaguár a piramisok lépcsőjén. Mintha Kék Duna keringőt választott volna. Elég a szenvedésből. Diszkrét pillanatokat lehelnek az áldozatok, s mosolyogva szúrom szét a tüdejükből felszökő vér buborékjait.
Nem lehettem otthonja a holnapodnak, világgá kiabáltam az álmaidat és a csend rózsákat nevelt a hátam megett. Kár a színekért és a napraforgót rajzolt reménytelenség köré hajlítom. Vonat indul. Hajnal van és vége szakad a messzeségben. Utoljára a messze holdfényben látta, majd elveszett egy eldobott keresztrejtvény betűi közt és szájon csókolta a magány. Maradok és nézem ahogy a testem újjáformálódik a csatorna gőzében, majd kézen fogom az árnyakat, hosszabb levegőt veszek és értelmetlenné válik a szeretet. A hidakon alábbhagy a hűvös leheletem köré tóduló vércsék szárnycsapásainak moraja és nem dobol többé az édes otthont reklámozó neonbogár. Naplómba írom az ablakokon orvul kidobált szerelmeket, vesszőt teszek két szenvedély közé és érzem, ahogy a csövekből hangosabban árad a boldogtalanság. Végtelen köröket rajzolok, tökéleteset és csipkebokorra aggatom az átivott éjszakáitokat. A féltékenység persze a tegnap hónalja alatt maradt és sziszegve kapkodott levegőért. Ugyan, kinek kellesz már? Kérlek, énekeljetek még egy valóságot a virágok szirmai alól. Lehetetlen? Hiszek nektek. Néha. A lemondásból. Várandós lett az élet, új világ hajnalodik és begyullad a szemem. Ívbe hajlítom a kérdéseimet, hogy jobban keresztüllássak magamon. És ti is. Kivéve, ha elbújok magam elől, és nem nevetek többé a szemetekbe. Végtére is, elszálltak a kottás papírok, torkomban trombita zajlik foszlány hangokat az ég felé. Nem szeretném azonosítani a hintalovakat, szúette halálba burkolózott sziluettjük. Kérlek csak hagyjatok az utcára dőlni és átváltozni az árnyékok közé lyukas hasammal.
Belehajoltam a nyakadba és magamba szívtam a rothadó illatodat, hogy kicsit jobb ember lehessek egy holdtöltével azután. Nem rajzolok már köröket a teljesség felé, s színes papírból sem hajtogatok többé virágokat hajadba lenni. Olykor megszakad a világ szíve, ha van oly, hogy lélektől lélekig érő köldökzsinórt penget a sátán, majd hátat fordít. Nevetne talán, ha volna még. Akkor cukrosabbra fordúlt a sarkam és hetedhét országra szikrázott az én igazságom, mit rég nem látott senki sem, talán csak a megvilágosodásba belebolondultak. Én vagyok az eredet. Hamvakat szórnék a hajamba, hogy jobban ragyogjak színetek előtt, majd átiszom magamba részegségteket. Bizony hitványabb levegőt vett az élet tüdőtökbe döfött szalmaszálakon, míg magamba szívtam a válladon hempergő árnyaidat. Talán jó volt nőnek lenned, majd a holnap után keresztbe fordítani az álmaidat, míg én csak várok és nézlek a messzeségből. Énekeltem rólad és a reménytelenségről. Gyilkosa voltál a nappaloknak, a vágyaknak és az örökkévalóságnak. Vérért kiált hát az erkölcs, s tenyerembe csúszik egy sosemvolt kopoltyú, melyet hátadra rajzolok és egy nap hajad fonja körbe csillogó szemem. Bolond voltam tán, s te fiatal öledben ringattad a fákat. Virágzó mosolyodból vettem hamis levegőt. Álmokat írtam volna a vonat szélhajából, az ócska ribanc szépségből. Vágytam rettegett büszkeségedbe taposni mezítláb.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-25-2008 @ 01:06 am
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 11-25-2008 @ 06:31 am)
Comment: Gyakorlatilag avéleményem, mint az előző írásnál. Lényeg, hogy többször elő kell venni. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: wanderer75 (Ideje: 11-25-2008 @ 03:32 pm)
Comment: Különleges. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 11-27-2008 @ 11:35 am)
Comment: Szeretem. |
|
|
|
|
|
