| VVénülő fejjel jöttem rá, olyan szépen, mint , valami régi mesét, poros polcokon kutató könyvtáros, úgy keresgéltem, s jöttem rá, hírtelen, előttem hever, fadúcra rótt bizonyíték;aligha véletlen! Mert ősök nyelvére kíváncsi minden utód, azért keresgéltem, Fáradó szemmel nézelődtem, nagy nehézségek álltak előttem. Szótagoló nyelvem, ha homályos eredetű, vicskadó tanulmányok már nem segíthetnek! Nem veszhet el örökre felfedezésem, magyarítanom kell, hogy más is megértse, Így szól: SZÁMTAN minden a létben. Számok jeleznek origót. Csillagok sűrű fényei elnevezettek Erdeink sok fái, számsor által, lemért zöldek, s így kimondom: szavaim értelmi fokát becsüld. Sokra mehetsz vele. A számokat, mint a beszéd kezdetét, a-képpen tekintsd! Egykor én se tudtam erről, lebecsültem s mára kiderült, milyen áldott ősi forrás; Jó tan, igencsak facsintos! Megtanít új álmokra. Másmilyen tantárgy a számok szellemisége, erős intelligenciával érlelte Hunok elődje. Most megláttam ezt. Más, idegen tévtanokon ne indulj; félre visz bármi e téren, Harcos korszak árját vívta népünk; Hét pedig hun lovag, Ezrek urának, Szám-ország ex királyának volt testőrje. Már ülték akkor a lovat, És leszállt arról naponta tégla árkádja előtt. S nem kerülte el figyelmét, amit látott; hisz tudta mennyi minden megesik. Volt neki barátja, név szerint: Négyedív. Besorolta a jók lajstromába, de később megbánta. Mert azt hitte, szelíd, bölcs. Valaki, ott fent, égi mása, egyengeti útját, ezért lesz cselekedete egységes általa. Később mégis, mint írtam, elhibázta, tragikus sorsát lelte meg, Húsznagy lányában . Hét, a hun lovag - Kétíjnak nevezte a lányt. De ő elszaladt még összeadó pap elől is, ezért nem vehette el. Ámde, mit lát: Négyedív titokban Kétíjjal házasult. Előtte meg titkolódzott, hasztalan. Lásd, ugyanitt e hír miatt - számfelügyelő táltosához sietett. Egytanu, a táltos neve; Elmondta neki Kézíj bűnét. Tűzre vetett rőzseláng mellett, imbolyogva táncolt a táltos. S mellette Nyolcréti, Kétlétnek öccse, ijedten állította le. Félt, amit látott, tragikus volt. De a táltos értette már, mert részegsége megfejtette a bajt. "Te sem mentheted magadat!" - szólt, és kiszámolt neki máris több számjeles tündérzsolozsmát. Egyvégű sorok bája számokból formált volt. "Ha hat a nyolcadik öt legyen, két merő négyben, stb" nem lehetne ma, egyéb, mint számolós himnusz. Melynek mai értelmét kapom emígy: beomlanak a dombok, s nélküled vizek ne mossák össze ten - szent hegyed. Erdők hogyha vízbe fullnak, Lombágas törzsükben, átvészeli lelked, mindaddig míg sima lesz e Föld, Te leszel ős-számok tovább vivője, mert szavakat tanult már az ember, de te nem mehetsz egy úton ezekkel"...stb. Nem engedte meg neki Számok őre. Nyolcrétit rabszíj akadályozta egész éltében, mégse bánt meg semmit, annyira büszke lett. Ifjan elosont e létből. Kivégezték birkaként. Előtte rájött, mily tündéri kert a túlvilág. Ment volna oda hamar, s nem értette Négyedív mért szeretne élni még. Úgy csodálkozott, ha elfut. úgy tesz, mint aki előle megszökött. Hét, a hun őr, vágtatott távolból figyelve, hű lován. Édeni helyekig követte. szám-zár állta útját, mégis megfejtette. Átlépett ama helyre s felborult a ló. Onnan már gyalog követte, Férfiak jöttek feléje, tündérek voltak-e? Nem sejtette. Bevitték egy épületbe, hol, mindhiába szólt, választ senkitől sem kapott. Szám-beszéd folyt, még nem volt az nyelv. Hanem tiszta rejtjel. Tök rövid. megadóan vette észre, egy-két jelige megértése után, bármit felfog belőle. Ekkor engedelmet kapott a séta-mozgásra. Koslatta azt a furcsa helyet, látott mindent s hüledezett. Kedvtelése számbeszéd lett. Sikerült hamar lekódolni mindent. Haladt az emberek közötti érintkezésben, szavak helyett számokkal sokkal könnyebben boldogult. Aztán elért az építmény közepébe, hol visszafelé haladva mindent vissza, leépített s legvégére, nem beszéltek vele, már megint csak a régi nyelvet. Érthetőbbet, mint ez a mai. De máshogyan értékelte, mint mi. Számokat látott és tárgyakat, lényeket értet. És a tündérek, vele megint nem beszéltek. De hiába, mert amit egymás között szóltak, azokból ő mindent megértett. "Egy, a víz; kettő a levegő, tíz fölött minden ami emberi, Százon túl az állati dolgok, vonatkozások kerültek. Ezrekig fogta fel, mind,. mind, mely szám-képződmény, sőt eredmény(kombináció), mit jelől. nem maradhatott sokáig, kijött Hadúr, ki valójában Hatúr volt. Visszaküldte, Menj Hét, menj menteni. Vár téged Négyedív. Mondta s ő elindult. Hát a ló, addigra kiszenvedett. Eléggé bánta, ezért nagy sebesen rohant, míg bírta szusszal. Betántorgott szám-országába, Hát a város csőcseléke, Négyedívet tűz felé gyötri, vonja, megégetni, siet a város minden eltorzult bárgyúja. Ott zokogott Kétlét, ötszáz hős vitéz pajzzsal védte, míg sírt. Fejét Ezrek urának ne vigyék. Aztán mégsem folyt vér, Hét kilépett, szólt álnokok felé. Számok nyelvén álljt kiáltott. Nem hitték, hogy érti, mit mond. De mégis leálltak. Nem értették, hogyan, milyen erő rejlik e szavakban ám, elhitték, még remegtek is. Mikor a többiek látták, milyen nagy erő rejlik e szavakban, leborultak, hisz, égi szó! Bármi származhat ebből, szabtak ezért egy új szokást, Hétnek köszönhetik, hun ügyessége célra törekvő. Négyedív szabad lett. Aláírta a TÁLTOS
|
|
|
|
|
